Férfi. 1. Munkamániás szingli. Már régen elmúlt harmincéves. Munkahelyén megbecsülik. Kollégái nem értik, hogy egy ilyen rendes, dolgos fiú miért nem alapít családot. Bármelyik lány jól járna vele, mondják. Rendkívül elfoglalt. Édesanyja arról panaszkodik, hogy alig látja fiát. Mindig rohan. A gyülekezetben legalább presbiter, de akár gondnok is lehet. A lelkész nem tudna nélküle boldogulni, hiszen ő felügyeli a templom-felújítási munkálatokat, vezeti a tizenévesek bibliaóráját, a harmincasok bibliaóráját, valamint a káté órát, és néha helyettesíti a tanítónőt a vasárnapi iskolában. Szerkeszti, tördeli a gyülekezeti újságot. Vigyáz a lelkész gyerekeire, amikor a szülők kettesben programot szerveznek. Énekel a kórusban, és nyaranta ő koordinálja a gyülekezeti táboroztatásokat. Nincsenek fiú barátai, de vannak lelki testvérnői. Megosztja velük problémáit: a munkahelyi gondokat, az édesanyjával való együttlakás kis drámáit. A lányok meghallgatják, fáradt homlokára helyezik hűs kezüket, színházba és moziba viszik, öltözködési tanácsokat adnak, segítenek új öltönye megvásárlásában. És közben azért imádkoznak, hogy döntse el, melyiküknek udvarol. A lelkész felesége a vasárnapi iskolai tanítónővel akarja összehozni, főnöke az unokahúgával, özvegy édesanyja senkivel. Jól megvannak ők kettesben. (Ha már nem akad fiának egy olyan lány, aki műkorcsolya-világbajnok és Nobel-díjas egy személyben). Tetszik neki a vasárnapi iskolai tanítónő, aki fantasztikus süteményekkel lepi meg, és szopránt énekel a gyülekezeti kórusban, tetszik a főnökének az unokahúga, akinek kihívóan tűzpiros világi frizurája van, és jól felvágták a nyelvét, tetszenek neki a szavait áhítatosan hallgató tinédzser fruskák is. De miért válasszon ki egyet közülük, amikor az összes az övé? Aztán találkozik egy lánnyal, aki kísértetiesen hasonlít édesanyjára. Ekkor elveszik férjül.

2. Életművész  szingli. A közösség keresztje. Nehéz elhordozni. Mivel folyamatosan a párját keresi (és nem találja), újabb és újabb terepre van szüksége. Ezért több társaságban is megfordul, felekezetre, vallásra való tekintet nélkül. Otthonosan mozoghat a zsidó, a keresztény, de a muszlim közösségekben és a világi asztaltársaságokban is. Figurája a vallásközi párbeszéd egyik szóvivőjeként is értelmezhető volna, ehelyett a liberális hívők keresőnek nevezik, a fundamentalisták pedig a térjenmegaztánmégbeszélünk magatartással viszonyulnak hozzá. Jól öltözött. Zsebes túranadrágjában fesztelenül mozog, az öltönyt elegánsan viseli. Amikor belép a bibliaórára, megborzonganak a bókokra éhes szingli nők. Isszák szavait, mint a friss levegőt, kiadós vacsorával táplálják, pénzt kölcsönöznek neki és elengedik adósságát. Ha elveszíti állását, és lelkileg összeomlik, akár lakásukba is befogadják, gondosan ápolják, közben megírják helyette feltűnően rövid szakmai önéletrajzát, hogy új munkahelyre pályázhasson, amint erre késznek érzi magát. Mivel hosszú évek múltán sem érzi még készen magát a munkavállalásra, az őszülő halántékú, kissé kopott patinájú, még mindig munkanélküli Életművészt szélnek eresztik a feldühödött nők. Az utcára kerülve megérzi vesztét, ám túlélési ösztöne itt sem hagyja cserben, hanem arra kényszeríti, hogy hidegvérrel kidolgozza pályafutása legképtelenebb, legvakmerőbb hódítási tervét, amelynek sikere egész életművét megkoronázza. Mindent egy lapra tesz fel: vagy beveszi az Utolsó Bástyát (aki eddig fölényesen verte vissza a férfiak ostromát, mivel még senkit sem tartott méltónak magához) vagy kolostorba vonul. A profik türelmével, kitartásával beférkőzik Utolsó Bástya bizalmába, gyöngéd romantikus udvarlásával meghódítja, és, mikor az már magatehetetlenül piheg a karjaiban, megkéri a kezét. Utolsó Bástya igent mond, és úgy érzi, hogy ő a világ legszerencsésebb asszonya. Az esketési szertartás közben a Munkamániás férfi, aki mindig is megvetette az Életművészt, most valamiféle elismerésfélét kezd érezni iránta.