A történet

Ámosz Oz levelekből építi fel a több mint harminc évvel ezelőtt megjelent művét. Az izraeli író pontos diagnózist állít fel a sokszínű és sokféle formában megjelenő szenvedélyről, amely a levélregény szereplőit, de az általuk képviselt társadalmi rétegeket is mozgatja. Feleség ír első férjének közös gyermekük kapcsán, de ahogy haladunk a történetben, azt is mondhatnánk, hogy inkább annak ürügyén, hiszen mélyen, feldolgozatlanul és feledhetetlenül ott van benne az első férje iránti vonzalma, fojtó szenvedélye. Majd az aktuális férj is ír elődjének, az első házasságból megszületett tinédzser gyermek mindkettőjüknek, a feleség a lánytestvérének, ügyvédnek, ügyvéd a megbízójának, aki az első férj.

A nő

Ilana szentimentális, de roppant éles eszű, rendkívüli költői érzékkel megáldott nő. Érzelmi intelligenciájánál csak érzelmi függősége nagyobb. Elvárja, hogy minden érintett engedékenyen tegye lehetővé számára, hogy valóra váltsa az éppen aktuális vágyálmát. Őrlődik az első férje iránti toxikus szenvedélye és a második férjével megélt családi élet nyugalma között. Tartalmas elfoglaltság híján, csapongó érzelmei rabja. Túlburjánzó érzelmességgel sajnáltatja magát, miközben belső nyavalyája terhét tinédzser fiára nehezíti. Amikor a fiú meglepő érettséggel és gyakorlatiassággal felajánlja a segítséget, ő továbbra is lelkecskéje sebeit nyalogatva intézi fiához a dramatikus kérdéseket, amelyekre abban a korban még nem lehet, még nem kellene tudni választ adni.

A férfi

Noha Ilana leveleiből az első férjéről, Alexről, alkotott kép nem hízelgő, amikor a férfi saját hangját halljuk, kimért, igazi tudóshoz méltó meggondoltsággal szólal meg. Végül akarata ellenére is beszippantja a volt feleségével folytatott levelezés. Karizmatikus személyiség, aki az óceánon túlról nemcsak feleségére, hanem idős jogtanácsosára is lehengerlő vonzerőt gyakorol. Ügyvédje meg van győződve arról, hogy a férfi fölött halálos betegsége is csak úgy vehet erőt, ha ő engedi. Drámai ellentét feszül az anyagilag magának mindent megengedő, másokat „megvásárolni” képes világhírű szakember és ennek páncélja mögül előtörő szenvedő férfi között. Amikor a levélregény végén megfogalmazza az addig egyértelműnek hitt állapotot, miszerint Káin halálán van, vagyonát pedig Ábel örökli, már egyáltalán nem olyan evidens, hogy ki a jó és ki a gonosz: a jó képében tetszelgő „jogutódja”, akinek ítélkezése mérgező, vagy pedig ő, a gonosz fészekromboló, aki végtelen bőkezűséggel gondoskodik ellenségeiről is.

A pótférfi

Kezdetben Ilana jelenlegi férje, az algériai származású, kistermetű Michel az egyetlen, aki valamiféle egyensúlyt tud teremteni a vágyaktól, megbocsátani képtelenségüktől kínzott főszereplők kapcsolatainak káoszában. Bibliai idézetekkel teleszőtt sorai bölcsességről árulkodnak, stabil értékrendjét nem ingatja meg az atyai szeretetnek nevezett engedékenység. Ahogy a többi szereplő levele s főleg az ügyvéd által megbízott nyomozók jelentései a róla alkotott rokonszenves képet megkérdőjelezik, kiderül, hogy stabilitása és segíteni akarása mögött valójában önigazult bigottság húzódik meg. Nem képes a gólyát a vadlúdtól, a mákvirágot a szellőrózsától megkülönböztetni, számára csak a szent és a profán közötti különbség létezik. Amikor a vélt csalással szembesül, belső egyensúlya nem bomlik meg, de iszonyatos méreg ömlik szavaiból, amint a helyzetnek inkább a szégyenét és kevésbé a személyes, velőig ható fájdalmát ecseteli. De amikor éppen elkönyvelnénk fanatikusként, a férfi tanúságát adja annak, hogy képes megbocsátani.

Az ügyvéd

A legízesebb és legélvezetesebb a minden hájjal megkent, felszínesen művelt, de alaposan és érdekeinek megfelelően tájékozott prókátor, Manfred Zakheim szövege. A szakmai titoktartás határait saját céljai szerint feszegeti, miközben megbízója iránti lelkes támogatását könnyedén összehangolja a saját napirendjével.

A lánytestvér

Ráhel tipikus mellékszereplő, akinek erényei a főszereplő képét hivatottak árnyalni. Kiegyensúlyozott, nem fűtik különösebb szenvedélyek, gyakorlati tanácsai akár meg is oldhatnák a szétrombolt család belső konfliktusát – ha nem lenne szinte lehetetlen a mindennapok nyugalmánál többre vágyó, komplex ex-házaspárnak behódolni a békés köznapiság csábításának, amint azt Ilana ki is fejti egyik hozzá írott levelében.

A tinédzser

Boáz borzalmasan helytelenül írott leveleit meghatározza a korára jellemző útkeresés, az átörökölt nagyravágyás, függetlenségvágy, ugyanakkor a szülői szívet megindító érzelmi rászorultság is, amely megnyílik az őszinte törődés előtt – legalábbis addig, ameddig abban a saját vágyai elérésének eszközét látja. Jellemének ilyen irányban történt alakulását akkor kezdjük megérteni, amikor rálátást nyerünk arra, amit gyermekként két ilyen szenvedélyes szülőtől kellett elviselnie, amikor önmagát hibáztatta anyja ismétlődő öngyilkossági kísérleteiért, szülei tüzes vitáiért. Talán az ő fejlődése a leglátványosabb az összes szereplőéből. A követelőző és eltartást elváró suhanc kezébe veszi sorsát, és az apai ajándékot meglepő eredményességgel gyümölcsözteti. Az ő szájából hangzik el az ijesztő kilátás: semmi sem marad az egymást öldöklő népek vallási háborúktól dúlt országából, mint a Tóra meg a Korán, rókák tanyájaként, porrá égett romokon.

Az ország

A levelekben szinte észrevétlenül rajzolódik ki a hetvenes évekbeli Izrael képe. Mindegyik szereplő a maga karakteréhez illően, sajátos nyelvhasználatával, más-más perspektívából láttatja az izraeli létet. Ilana levelei a festői tájakra közelítenek, amelyek szépségét a nő érzékenysége már-már kínzóvá fokozza. Az ex-férj a történelmi eseményekre reflektáló világi tudomány szemszögét képviseli. A jelenlegi férj a propagandisztikus logikájával vonzóan szilárd értékrendet mutat be, amely repedéseiből viszont felsejlik a fanatizmus. Ráhelnél a kibucok életéről olvashatunk, az útkereső tinédzser fiú pedig az izraeli fiatalok életébe enged betekintést. Az ügyvéd felszólalásaiból, nem meglepően, a gyanús üzleti lehetőségek világa is elénk tárul, a maga (im)morális kétértelműségével.

A fekete doboz

Az aviatikából ismert, címadó fekete doboz jelentése szívszorító pontossággal jelenik meg a műben. Rögzíti az események legintenzívebb pillanatait, és sokszor ez a doboz – itt a levelek, beszámolók, jegyzetek együttese – az egyetlen „ép” túlélője a szerencsétlenségeknek. Ugyanakkor Pandóra szelencéje is, amelyet kinyitva előtör minden elfojtott fájdalom, kín, szenvedés. Ámosz Oz fekete doboza, a vallomásokat hordozó levelek összessége, a már tönkrement kapcsolatok titkait próbálja fejtegetni, talán ugyanazzal a reménnyel, mint amellyel a repülőgépekbe is beépítik ezt a készüléket: hogy a tragédiákról mentett információk révén elkerülhető legyen a hasonló szerencsétlenség a jövőben.

Az „igazság”

Egy regény rögtön felkelti az érdeklődést, ha valamelyik elbeszélője okot ad arra, hogy az olvasó megkérdőjelezze az általa bemutatott fikciós igazságot. Itt megbízhatatlan elbeszélők egész sorával találkozunk, akiknek a szólamai pontos jellemzést tesznek lehetővé. Oz nagy érdeme, hogy az összetett kapcsolatokból összefonódó viszonyrendszer minden egyes szereplőjéről rendkívül árnyalt portrét fest. Technikája kiválóan illusztrálja azt, hogy amit objektív igazságnak vélünk, az nem más, mint keret, amelyre az érthetetlenségig sokszínű emberi kapcsolatok szőnek szubjektív történeteket.