Társkeresés (internetes). A harmincas szingli nő egy hitmélyítő konferencia utáni magányos éjszakán elgondolkodik és felméri helyzetét. Rádöbben arra, hogy a közösséget, ahol szolgál, kilencven százalékban nők alkotják, a maradék tíz százalékot pedig házas férfiak vagy olyan vele egykorú szingli pasik teszik ki, akik teljes megelégedettséggel eszik özvegy édesanyjuk finom főztjét gyerekkori szobájukban, és eszük ágában sincs megostromolni őt. Heves zokogásban tör ki, majd erőt vesz magán, és a világhálón veti ki hálóját. Elsőként keresztény internetes társkereső oldalakra regisztrál, de, mivel itt is jóval több a nő, mint a férfi, némi hezitálás után, a legnagyobb titokban világi társkereső listákra is bejelentkezik. Itt vagy párra talál, vagy pedig néhány fényképes válasz elemzése után újból felteszi képernyővédőnek a mácsó fővámpírt alakító hollywoodi sztár fotóját, és visszamenekül munkájába.

Lánybúcsú

Rituális szertartás, tehát szigorú, a résztvevők által jól ismert szabályok szerint zajlik.  Az átmeneti rítusok első 2 fázisa jól elkülöníthető.

1. A ceremóniamester (többnyire Utolsó Bástya) kijelöli a helyszínt, ahol a ceremónia zajlik. Rangidős szakértőként ellentmondást nem tűrő hangon gyűjti egybe a többi szakértőt (a menyasszony barátnőit). A Szent helyszínen, amely több tíz vendég befogadására alkalmas, lehetőleg konyhával rendelkező helyiség, az egybegyűltek székeikkel rituális kört formálnak. Gyűrűt képezni valami körül állandó eleme e rituálénak, ily módon megteremtve a rend egy kicsiny birodalmát a bűnös világ alaktalan környezetében. A körben ülők szorosan összezárják térdeiket, és a mély csendben vagy behunyják a szemüket, vagy pedig üveges tekintetüket a földre szegzik. Felsőtestük és combjaik kilencven foknál kisebb szöget zárnak be, lábaikat nem keresztezik. Miután a rangidős szakértő és legfőbb női segítőtársa monoton fejhangon imát mond, a többiek folytatják, aztán a rangidős zárja az imaláncot. Ezután az egybegyűltek rendszerezik a beavatandó személyről (menyasszony) birtokukban levő információkat, amelyek lehetnek imatémák, származhatnak saját élményből, a menyasszony családjától vagy a leendő férjtől, és részletesen kidolgozzák a próbákat, amelyeknek a menyasszony önként aláveti magát.
2. A menyasszony (liminális személy) bizonytalan lény, hiszen kulturális pozíciója is az: nincsen sem itt, sem ott, már nem lány, de még nem férjes asszony. Úgy tekintik, mint aki nem rendelkezik semmivel sem. A szertartáson résztvevő szinglik végre szabadjára engedhetik vele szemben érzett, eddig gondosan leplezett irigységüket, miközben szörnynek maszkírozzák, például vécépapírból készített ruhát adnak föl rá. A menyasszony követi instruktorai utasításait, szó nélkül elfogadja az önkényes próbatételeket: megadott alapanyagokból kell későn hazatérő férjnek való étket rögtönöznie, fel kell tárnia leendő férjével való megismerkedésének intim részleteit (melyik cukrászdában, milyen márkájú üdítő mellett, melyik ószövetségi napi ige hatására kérték meg a kezét). Szótlanul tűri a sértéseket, amelyek főzési tudományára tesznek, és hálásan fogadja barátnői dossziéba fűzött ételreceptjeit, amelyeket soha nem fog elővenni. Végül szerepéhez tartozik köszönetet mondani azokért a bölcs házassági tanácsokért, amelyeket a tartós párkapcsolatról szorgosan olvasó szinglik a házas asszonyokat túldörögve adnak neki, miközben megfogadja magában, hogy soha többé nem megy lánybúcsúra.

Szingliszótár. A keresztyén változat.

2004-ben egy humorpályázat inspirált arra, hogy írjak a szingli állapotról, és arról, ahogy azt a református kisközösségekben fogadják és megélik. Akkor kezdtem el a Szingliszótárt. A szótárformát választottam: jól beszélem ezeknek a kisközösségeknek a belső nyelvét, így hát megpróbáltam meghatározni és lefordítani a kívülállók számára a zsargon fogalmait. Amikor elkezdtem az írást, én magam is szingli voltam – ennek az állapotnak minden kínjával és örömével –, időközben feleség és anya lettem – annak minden kínjával és örömével –, de még mindig nem hagytam fel a szócikkek írásával. A Szótár egyre bővül, de továbbra is az maradt, mint amikor elkezdtem: önironikus nyelvi tükör.