L’enfer, c’est les autres

Tompa Andrea új regénye, az otthontalan útonlétnek ez a formailag is szakadozott diskurzusa annyira erőltetettnek hatott, szervezőelve pedig annyira egyértelmű volt, hogy számomra tolakodóvá vált. Az osztálytalálkozó mint kerettörténet óhatatlanul felidézte bennem a valódi otthontalanság regényét, Szilasi László A harmadik hídját. De a párhuzam ki is merül ebben, mert míg Szilasi története formájában is érett, gondosan kidolgozott textus, addig a Haza nem más, mint összeragasztott jegyzetek sora.

A magyar nyelvbe ékelt idegen nyelvű, főleg angol és orosz kifejezések azt hivatottak érzékeltetni, hogy az identitás már nem egy gördülékeny narratíva. Ugyanakkor ezek az angol nyelvű fordulatok, amelyek egyszerűségéről, kifejezőképességéről a főszereplő enyhén lenézően értekezik ­– hogy csak párat említsek: jetlag, organized, vagy a helytelen angolsággal megfogalmazott és már-már szentimentális I wish I would know my story –, többnyire közhelyek. Az a tény, hogy a legtöbb disszidens nem tudja a maga mélységeiben elsajátítani az idegen nyelvet, semmiképpen sem az idegen nyelvet minősíti, hiszen anyanyelvi beszélője számára az éppúgy tele van az nüánszok „csapdáival”, mint a narrátor számára saját anyanyelve. A hősnő nem csupán képtelen, hanem talán nem is hajlandó tartalmas dialógust folytatni az idegenséggel. Attitűdje íróként és magánemberként is elutasító: nyomasztják az érdeklődő olvasók, a fiának pedig elmagyarázza, hogy az írás és az imádság hasonlóak, „nincs ott senki, te mégis beszélsz”, a beszélgetőtárs léte független az írói, illetve imádkozói szándéktól és vice versa. Úgy tűnik, a világ csupán díszlet a középpontban álló én önérvényesítéséhez. Ezen nem segített az öngyilkosság apológiája és az sem, hogy a hazátlanság élményét olyan nagyokéval állítja párhuzamba, mint Nabokov és Brodszkij.

Női Odüsszeuszunk filozofáló lélek. Minden apró gesztus, esemény leírását magasröptű, de nem feltétlenül mélyenszántó minieszmefuttatás vagy költői kérdés kíséri, de ezek gyakran érthetetlen képzettársítások: „az álmok magányosak… az álom tűz és özönvíz, a perzselő Isten”. Állandó befelé kalandozását olvasva felmerül a kérdés: vajon nem ez a belső fókuszhiány az oka annak, hogy nehezen talál külső otthonra? Meddig vádolható szétszórtságáért, a belső otthon hiányáért a többnyelvűvé váló, globalizált világ, amelyet karikíroz? Hasonló módszerrel dolgozik Elif Batuman A félkegyelműben, ám annak utazó narrátora alig húszéves, míg a Haza főszereplője egy középkorú befutott szerző.

Történetében – a regény egyik erősségeként – az emigránsok egész palettáját bemutatja: a teljes mértékben beilleszkedő Ágót, a vendéglátó országot szakadatlanul szapuló Csabát, a titokzatos, de szakmájában tekintéllyé vált Bernátot. Míg ezek életében világos a fejlődés, addig a narrátor fiatalkori és felnőtt énje nem különíthető el egymástól. Bár harmadik személyű a narráció, az olvasónak sincs rálátása a történtekre, a főszereplő önmagával szembeni távolsága az alapvető élmény. Folyamatosan halljuk, hogy az „egykori saját most ennyire idegen”, de éppen az eltávolodás folyamatának érzékeltetését hiányolom. Nem meggyőző, hogy életére utólag, visszamenő hatállyal ráfagyott az idegenség.

Az idegenség témája rámenős napirenddé válik a szövegben. Olyan részleteken lovagol, amelyek mesterségesen keltik az idegenség érzését, például a teológiai intézetben elhangzó rövidített köszönés. Minden közösségnek megvan a saját belső nyelve, és ő maga is jelzi, hogy a Teológia sosem volt számára ismerős hely. Miért válik még ez is az otthontól való elszakadás jelévé? Képzavarainak jó példája az, amikor pár nap után a hely ismerőssé válásával „a nemlétező létezővé válik”, ám alig egy oldallal odébb éppen az új, idegen zajt illeti meg ez a minőség: „Teljesen új és létező”.

Noha a regény címe is a hazakeresésre utal, és megtudjuk, hogy a narrátor nyelvet nem, csupán hazát váltott, az elidegenedés ábrázolását mégis többnyire a nyelven keresztül közelíti meg. A nyelvet leszűkíti a beszédre, a szavakra, de érthetetlen számomra, hogy a Grönland/Greenland fejtegetésben miért ridegebb a grön, mint a ragyogó green. Mindezzel talán a kommunikáció lehetetlenségének mélyebb problémáira szeretne rávilágítani. Talán ezt a célt szolgálja az is, hogy több szereplőt nem nevez nevén, hanem csupán funkciójának nagybetűs címkéjét aggatja rá: a Tanítónő, a Tanárnő, a Festő, vagy Lévinasra hajazva, a Másik névvel illetett társa. Ennek groteszk csúcsa, hogy saját gyermekét is erre a funkcionális kategóriára redukálja: „a Fiúnak amúgy is ez lesz a feladata: hogy kiváltsa őket az idő fogságából”. A világnak pedig az, hogy otthonná szerveződjön számára?

A regény nyelvezete szikár, az összetett mondatok is egyszerű tagmondatokból épülnek fel, ami fokozza a töredezettség érzését, de ez részben hiteltelen, mert tartalmilag ugyanakkor szerteágazó és ömlengő a szöveg. Talán a védekezés eszköze, hogy a világot lecsupaszítja, elemeire bontja, megszabadítja az árnyalatok csapdáitól. Ebből fakad ki a regény végén a megváltás érzése és reménye, amikor beszámol az osztálytalálkozóról a fiának, és több oldalon át első személyre vált. Az elbeszélői nézőpont váltása ugyanazt a megtisztító hatást éri el itt is, mint nagy kedvencem, a Fejtől s lábtól végén. Sokkal részletesebb, felszabadultabb ez a beszámoló, mint amikor élőben olvashattunk az eseményről, és feloldja a szenilis Tanítónő karikatúráját is azzal, hogy megnyílik annak esendősége előtt, elviszi sétálni. A megosztás, az elmesélés – terápia. De ezt leghitelesebbé akkor tette volna, ha nem ragaszkodik a mesterkélt univerzális jelleghez, hanem, például, kimondja a Fiú nevét is.

Bár számomra a Haza élvezhetetlen volt, előző két, a mai fülnek idegenül hangzó régies nyelvezetű műve után mintha mégiscsak saját tételét bizonyítaná: nehezebb a saját nyelven megszólalni. Érdeklődéssel várom a következő regényét.

Leave a Reply

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s