N. Steinhardt a Jézus Krisztus Szupersztárról (új kézirat)

Végre megadatik nekem, hogy Ştefan Popescunál (három hangszórós sztereó lemezlejátszón) meghallgassam Tim Rice és Andrew Webber Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperáját, amelyről régóta hallok jót-rosszat. Igencsak megoszlanak róla a vélemények.
Kedvező körülmények között hallgatom, a lemezek kísérőszövegét követve (négy duplaoldalból állnak).

Szépség, őszinteség és a Krisztus iránti mélységes szeretet erőteljes benyomásával hat. Remekmű. Több ízben is képtelen vagyok visszatartani a könnyeimet, főleg Mária Magdolna áriájánál. Végül felzokogok.

Hogy is beszélhetnénk botrányról, szentségtörésről? VI. Pál pápa és a nagy teológus, Jean Daniélou abbé is helyeslésüknek, csodálatuk­nak adtak hangot.
Túlontúl új a zene? De Palestrina vagy Mozart zenéje vajon nem számított újdonságnak a maga idejében?
Miért gondolnánk, írja Daniélou, hogy a kereszténység örökké a görög-latin formáihoz, mediterrán mintáihoz lenne kötve?
A dogmáknak és a hitnek szükségszerűen változatlanoknak kell lenniük; az érzékenység arcai, az érzület kifejezésmódjai viszont alakulhatnak, hiszen a folyamatosan változó emberi poétikához fűződnek. Egy Messiaen-darab nem kevésbé szakrális César Franckénál.

Rice és Webber műve egészében öröm és megrendülés forrása. A finálé – a keresztre feszítés jelenete (amely megközelítésmódjában teljesen különbözik a többi résztől) – páratlan; méltó Mahlerhez, Bachhoz, Haydnhoz, méltó a legnagyszerűbb művekhez, amelyeket valaha megalkottak! És mennyi együttérzés, mennyi megértés, micsoda egzisztenciális részvétel az Ember Fiának tragédiájában, egyedüllétében, fájdalmában! A szögek beverése, a vészmadarak károgása, a szárnycsattogás és a kísérő arpeggiók nem ábrázoló jellegűek; azt hiszem, Dosztojevszkij sem írta volna meg másképpen, ha zeneszerző lett volna.

Pazar (lám, „popnyelven” beszélek!) Krisztusnak és Heródes Agrippának a Dixieland jazz stílusában értelmezett találkozása. Hát még Pilátusé és Jézusé! Milyen remek ötlet a római helytartót oxfordi orrhangon szólaltatni meg, úgy, ahogyan egy brit kormányzó beszélne a szerencsétlen bennszülött vádlotthoz. És milyen egyértelműen süt már a Jews szó puszta kiejtéséből a római katona zsidókkal szemben érzett mélységes megvetése.
Azonban az opera legnagyobb erénye, a zene, szövegkönyv, előadásmód és főként a jelentés szempontjából legsikerültebb szerep minden kétséget kizáróan a Mária Magdolnáé.

Túlcsorduló szeretettel és szánakozással megpróbálja megnyugtatni Krisztust. Nem Péter módjára, aki a gonosztól és a fájdalomtól akarja Őt megóvni (amire érkezik a csípős replika: távozz tőlem, sátán), hanem mint egy nő, akiből csupán együttérzés és vigasztalás árad. Veszi magának a bátorságot, hogy hazudozzon Krisztusnak és – a szeretettől vezérelve – azon fáradozik, hogy gyermetegen dédelgető koholmányokkal „szédítse” az Urat. Próbáld meg feledni a gondot, mondja Neki (és végtelenül lágy dallammal énekli meg a szív megszakadását, a bensőkig ható megrendülést, a gondolat elnémulását), próbálj meg nem gyötrődni, nem aggódni. Ó, minden jó lesz, jó lesz. És még azt is mondja, ringatva Őt, mint egy kisdedet: hunyd le a szemed, hunyd le a szemed, hadd merüljön feledésbe minden ezen az estén, hadd menjen a világ a maga útján.
Itt teljes erejével kifejezésre jut – a szeretet páratlan megnyilvánulásaként – az önzetlenség, szöges ellentétben a közönséges emberi érzelemmel, amely a férjét temető özvegy kiáltásában tör fel: kire hagysz engem?

Hajlok azt hinni, hogy a Jézus Krisztus Szupersztár Mária Magdolnája bájosabb és megindítóbb, mint bármely más zenei vagy irodalmi alkotásé: igazán megértjük, miért róla – aki azt dúdolja Neki: hunyd le a szemed, hunyd le a szemed, ne gondolj ránk ezen az estén – jegyezte meg a Megváltó, hogy „jót tett Velem” és „ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett”.

Rice és Webber operájában Mária Magdolna testesíti meg azt a három asszonyt, aki az evangéliumok tanúsága szerint az Úrhoz közeledett, hogy illatos olajjal megkenjék Őt: „egy bűnös asszony”, magdalai Maria és betániai Maria, Lázár és Márta testvére. Egyes szerzők, mint például R.L. Bruckberger szerint (Marie Madeleine, Paris, 1952), Mária Magdolna egy és ugyanaz, mint a bűnös asszony, valamint Lázár és Márta testvére, és csak egyetlen kenetvivő asszony van, akit Máriának hívtak. Más bibliamagyarázók, mint például Lagrange atya, úgy vélik, három különböző asszonyról van szó, míg más szerzők szerint kettőről.
A vitatott passzusok a Máté 26,6 kk., Márk 14,3 kk., Lukács 7,37 kk., János 11,2 és 12,3 kk. igehelyeknél találhatók.

– Mária Magdolna nemes önzetlenségével szembeállítva jelenik meg előttünk iskárióti Júdás beszűkült kicsinyessége, aki az asszony gesztusából (az alabástromedény megtöréséből és az Úrnak az értékes olajjal való megkenéséből) csupán a pazarlás tényét jegyzi meg. Ez fáj neki, ez bántja, ez ingerli, ezért méltatlankodik: a pazarlásért!
Az elkövetett tékozlással szemben protestálót Júdásként azonosítja János evangélista (12,4‑5), azonban Szent Máté evangélista (26,8-9) szerint „a tanítványok” mind bosszankodtak a pazarlás fölött, Márk pedig följegyzi, hogy „némelyek” az apostolok közül nehezményezték a látottakat (14,4).

Függetlenül attól, hogy egyedül Júdás vagy többen reagáltak így, mindenesetre ez jellemző az emberre, a természetünkre, amely képtelen a nagylelkűségre és képtelen fölfogni az áldozathozatal gondolatát. Odafigyelünk az apróságokra, és minden, ami szűk látókörünk oly ésszerű korlátait meghaladja, számunkra úgy tűnik, nem helyénvaló, nem ildomos. Igencsak kispolgáriak vagyunk, a szó legrútabb értelmében, és igencsak kihoz a kalkulált, elővigyázatos sodrunkból Magdolna tette.
Legfőképpen nem is az elszenvedett veszteség bosszant, hanem a gesztus hiábavalósága; a szegényekre nem is azért gondolunk, mert segíteni szeretnénk rajtuk, hanem inkább azért, hogy hangot adjunk a minden hasznosságot mellőző cselekedettel szembeni nemtetszésünknek. Az Úr igen jól érzi ezt és mindazt, ami Júdás virtusos felháborodása mögött meghúzódik. Ezért kiált fel kissé szarkasztikusan: szegények mindig lesznek veletek, de Én nem. Júdás (és talán a többiek is) teljességgel elképednek attól, amire a bűnös asszony képes: áldozatot hozni, azonnali hasznot nem ígérő dolgot tenni, úriasan cselekedni.

Az evangéliumi jelenetnek két nemes szereplője van, egyik természetétől fogva, a másik ösztönösen az: a Megváltó és a magdalainak hívott Mária. A többiek (vagy csak Júdás) szánalomra méltóan kicsinyes kispolgárok, aggodalmaskodók és ijedősek, képtelenek eltűrni a látványos pazarlás botrányát, amely számukra éppoly idegenszerű, különös és esztelen, mint minden áldozat, vagy mint az, hogy valaki önszántából és mások kedvéért a keresztre megy ahelyett, hogy engedné magát királlyá fölkenetni! S ha úgy tűnik, a Mestert meglepi és enyhén sérti a tanítványai reakciója, nos ezt nem a szegények iránti (alapjában véve indokolt) aggodalmuk váltja ki benne, hanem a szemmel látható, teljes képtelenségük arra, hogy felemelkedjenek az áldozat ideájának megértéséhez.

– És talán a lappangó irigységük is: nyilván szeretik a Mesterüket, de mégiscsak vegzálja őket, hogy a másiknak oly sokat adnak. Ugyanez elmondható rólunk is: alig bírjuk elviselni a nem nekünk szánt ajándékokat. S az a hitvány gondolat motoszkál a fejemben, hogy ha a háromszáz dénárt (amennyire becsülte Júdás az edényt és az illatos olajat) arra fordították volna, hogy számukra pazar lakomát rendezzenek, a tanítványok visszafogottabban tiltakoztak volna és lazábban vették volna a szegények ügyét.

– Georges Bataille, amikor pellengérre állítja napjaink burzsoá szellemét, amely idegenkedik és ellenségesen viszonyul az áldozat gondolatához, valójában – anélkül, hogy ezt akarná vagy beismerné – az evangéliumi témát eleveníti fel. Dicséri az észak-amerikai indiánok potlachját. De a potlachban ott rejtőzik az ember alantas vágya arra, hogy „felvágjon”, hogy a vetélytársakat lehengerelje: ki áldoz többet? Ez a kalmárok vetélkedője, nem úriasság, mint az evangéliumban.

– A szegényekre tett utalás mögött ott áll az a hajlam, hogy a jó hic et nunc cselekvését halogassuk egy általános és elvont elv nevében és ürügyén, amely semmire sem kötelez bennünket.
Kézenfekvő Júdásnak a „szegények” kategóriájára hivatkozni és Magdolna időszerű, azonnali tettét bírálni, mint ahogyan az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd papja és lévitája is, ahelyett, hogy a sérült segítségére siettek volna, vélhetőleg az útbiztonság fokozásának szükségességéről kezdtek gondolkodni.

Az ember feladata a jót cselekedni ott, ahol alkalma van rá, azon nyomban, haladéktalanul, késlekedés és köntörfalazás nélkül; szerényen teljesíteni azt a világnak abban a részében, ahol tartózkodik, a neki adott talentumok mértéke szerint, nem pedig absztrakt és általános, hangzatos, de hatástalan frázisokba öltöztetni restségét, nemtörődömségét, gonoszságát vagy – főleg – fennhéjázását. Most, itt, ezen az emberen, segíts!

A fordítás a jogtulajdonos Mănăstirea Rohia engedélyével az alábbi kiadás alapján készült:
Nicolae Steinhardt: Jurnalul fericirii – manuscrisul de la Rohia / N. Steinhardt; îngrijire ed. de George Ardeleanu, Iași, Polirom, 2012, pp. 169-173


Nicolae Steinhardt naplója regényes utakon került az olvasók elé. Miután az első kéziratát a Szekuritáté elkobozta, Steinhardt emlékezetből újraírta a naplót (e második változat rejtélyes körülmények között eltűnt). Az első változat – érthetetlen okokból – végül a Román Írószövetség útján visszakerült hozzá, azóta több kiadást megért, és ez képezte a magyar kiadás alapját is. 2002-ben a rohiai Szent Anna monostorban egy újabb kézirat került elő, amelyet a szakértők – egyelőre – harmadik változatként tartanak számon. A 2012-ben publikált új változatban átdolgozott, átrendezett részek is találhatók, más bejegyzések elmaradtak, és egészen új passzusokkal is gazdagodott.


 

Leave a Reply

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s