Székely Csaba: Mihai Viteazul. Teatru 3G Színház

A 3G Színház évadnyitó produkciójának kulcsjelenetében Petrosz, a pókerarcú krónikás, a történelemírás szubjektív voltára hívja fel Mihály vajda figyelmét, amikor azt a mondatot idézi, amelyet… Continue reading Mily dicső a hazáért halni

Le misanthrope. Az új embergyűlölő, Tompa Miklós Társulat

A évad utolsó bemutatója nem A mizantróp kedvelt Petri György-féle fordítására, hanem a rendező saját Molière-átiratára épül, amely nagyon markáns, természetes hatást keltő, a színpadon élő, lüktető mai nyelven írott szöveg. Bodolay Géza Molière-olvasata megszünteti a dráma történeti kontextusát, de anélkül, hogy… Continue reading A mizantróp én vagyok

Györgyandi színikritikája a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Hedda Gabler című előadásáról a Játéktér legújabb, tavaszi számában: http://www.jatekter.ro/?p=26168 Continue reading Üvöltés a rózsaszín dobozból

Cartea junglei/A dzsungel könyve. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Liviu Rebreanu Társulat

Miközben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulatának A dzsungel könyve című előadását néztem, Jivens O. Breewenses nagyvárosi szubkultúrákat vizsgáló természetfilm-sorozata jutott eszembe, de sok egyéb is. Például az, hogy miként lehet egy alapvetően nyelvi humorból építkező, mára legendássá vált magyar musical szövegkönyvét román nyelvre átültetni? Mi lesz… Continue reading A betondzsungel ösvényein

Mondják, hogy egy gyerek felneveléséhez egy falu kell. Az afrikai eredetűnek tartott mondás igazságtartalma megkérdőjelezhetetlen, bár egyre kevésbé életszerű. Martin McDonagh: A Kripli című színdarabjának helyszíne az Írországhoz tartozó Inishmaan szigete, amelynek mindössze 187 lakója ma is az ír nyelvet beszéli. Itt él, az 1930-as évek tájékán, sánta Billy, akit… Continue reading Kívül-belül kriplik

Székely Csaba: MaRó. Yorick Stúdió
Ha valaki kíváncsi arra, hogy milyen előítéletekkel szembesül Erdélyben egy erdélyi, az nézze meg a MaRó (magyar-román rövidítésből képzett mozaikszó) című előadást. A Marosvásárhelyen, marosvásárhelyi alkotók együttgondolkodásából született produkció maró és intenzív önvizsgálatra kényszeríti a nézőt. Szembesít mindazzal, amit… Continue reading Fenn és lenn ugyanaz

Bár Sütő András történelmi drámatrilógiájának első darabja, az Egy lócsiszár virágvasárnapja a magyar irodalmi kánon része, Harag György 1975-ös kolozsvári rendezése óta nem születtek belőle emlékezetes színpadi produkciók. Sebestyén Abának és alkotói csapatának azért drukkoltam, hogy ne essenek a „szent” irodalmi szöveg túlzott tiszteletének a bűnébe, és olyan előadást hívjanak életre, amely nem a textust illusztrálja, hanem önálló, maradandó színházi eseménnyé válik. Ehhez azonban… Continue reading Lócsiszár Reloaded

Macbeth. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat

A marosvásárhelyi Macbeth nézőinek azt ajánlom, hogy alaposan készüljenek fel az előadással való találkozásra. Continue reading Ahol a víz az úr

Egy hajszálon múlott, hogy láthattam a 2017-es Vásárhelyi Forgatag színházi csemegéjét, a Hajdu Szabolcs által rendezett Ernelláék Farkaséknál című lakásszínházi előadást. Continue reading Ernelláék Vásárhelyen, Farkaséknál