Dosztojevszkij-játék

Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regényéből Richard Crane írt színpadi adaptációt, Karamazovok címen. Az előadást 2015-ben mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, és azóta is műsoron tartják. Három éve láttam először, aztán nemrég, sok hónapos online színház után újból megnéztem.
Ez az előadás egyike a színház Dosztojevszkij-regényadaptációinak, ugyanis a társulat… Continue reading Dosztojevszkij-játék

Raszkolnyikov, a partra vetett

Raszkolnyikov. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat
„És azt hiszed, az öregasszonyt öltem meg? Magamat öltem meg, nem azt az anyókát! Egy csapással agyonütöttem magamat akkor, úgyhogy sose támadok fel többet!”
(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés)
A Raszkolnyikov című előadás plakátjáról egy hal néz ránk, üres, élettelen halszemekkel. A különös hal ráadásul… Continue reading Raszkolnyikov, a partra vetett

A mizantróp én vagyok

Le misanthrope. Az új embergyűlölő, Tompa Miklós Társulat

A évad utolsó bemutatója nem A mizantróp kedvelt Petri György-féle fordítására, hanem a rendező saját Molière-átiratára épül, amely nagyon markáns, természetes hatást keltő, a színpadon élő, lüktető mai nyelven írott szöveg. Bodolay Géza Molière-olvasata megszünteti a dráma történeti kontextusát, de anélkül, hogy… Continue reading A mizantróp én vagyok

A betondzsungel ösvényein

Cartea junglei/A dzsungel könyve. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Liviu Rebreanu Társulat

Miközben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulatának A dzsungel könyve című előadását néztem, Jivens O. Breewenses nagyvárosi szubkultúrákat vizsgáló természetfilm-sorozata jutott eszembe, de sok egyéb is. Például az, hogy miként lehet egy alapvetően nyelvi humorból építkező, mára legendássá vált magyar musical szövegkönyvét román nyelvre átültetni? Mi lesz… Continue reading A betondzsungel ösvényein

Kívül-belül kriplik

Mondják, hogy egy gyerek felneveléséhez egy falu kell. Az afrikai eredetűnek tartott mondás igazságtartalma megkérdőjelezhetetlen, bár egyre kevésbé életszerű. Martin McDonagh: A Kripli című színdarabjának helyszíne az Írországhoz tartozó Inishmaan szigete, amelynek mindössze 187 lakója ma is az ír nyelvet beszéli. Itt él, az 1930-as évek tájékán, sánta Billy, akit… Continue reading Kívül-belül kriplik

Fenn és lenn ugyanaz

Székely Csaba: MaRó. Yorick Stúdió
Ha valaki kíváncsi arra, hogy milyen előítéletekkel szembesül Erdélyben egy erdélyi, az nézze meg a MaRó (magyar-román rövidítésből képzett mozaikszó) című előadást. A Marosvásárhelyen, marosvásárhelyi alkotók együttgondolkodásából született produkció maró és intenzív önvizsgálatra kényszeríti a nézőt. Szembesít mindazzal, amit… Continue reading Fenn és lenn ugyanaz

Lócsiszár Reloaded

Bár Sütő András történelmi drámatrilógiájának első darabja, az Egy lócsiszár virágvasárnapja a magyar irodalmi kánon része, Harag György 1975-ös kolozsvári rendezése óta nem születtek belőle emlékezetes színpadi produkciók. Sebestyén Abának és alkotói csapatának azért drukkoltam, hogy ne essenek a „szent” irodalmi szöveg túlzott tiszteletének a bűnébe, és olyan előadást hívjanak életre, amely nem a textust illusztrálja, hanem önálló, maradandó színházi eseménnyé válik. Ehhez azonban… Continue reading Lócsiszár Reloaded