Eltűntek. Marosvásárhelyi Yorick Stúdió

Az új színházi évadban a migráció a témája a marosvásárhelyi Yorick Stúdió produkcióinak. A Kultúraközi párbeszéd a kortárs dráma tükrében elnevezésű projekt keretében Sebestyén Aba, a Yorick Stúdió vezetője erdélyi szerzőket (saját bevallása szerint szándékosan nőket) kért fel a szövegírásra. A szász származású Elise Wilk román nyelvű, Dispariții (Eltűnések) című dramatikus textusát Albert Mária fordította magyarra. Erre épül az Eltűntek című előadás. A Sebestyén Aba rendezte, a nézőt magával ragadó színpadi esemény verbális, képi és zenei eszközökkel egyaránt hangsúlyosan él.

Elise Wilk családja tapasztalataiból merítve rendkívül poétikus, látomásos szöveget írt a szászok romániai elvándorlásáról. Az erdélyi szász család négy generációját bemutató történet három történelmi esemény köré épül. Mindhárom télen zajlott le: a németek szovjet munkatáborokba való deportálása 1944–1945-ben, az 1989-es romániai „forradalom” és Románia 2007-es csatlakozása Európai Unióhoz. Régen találkoztam olyan művészi szöveggel, amelyben ennyire fogvacogtató hideg lenne, talán Herta Müller Lélegzethintáját olvasva fáztam ennyire. A hideg, a tél Elise Wilknél is összekapcsolódik azzal a mindent birtokba vevő, a kisebbségi létben még erőteljesebben átélt félelemmel és szorongással, amely a diktatúrák mindennapjaihoz tartozik. Az előadás kizárólag fehér színű jelmezei, valamint a narrátorok monológjai szemléletesen elevenítik meg a ragyogó téli reggelen a fákon szikrázó jégcsapok és a jégfedte járdára fagyott hófehér tejes üvegek látványát, amely akár szép is lehetne, ha nem „késpenge csillogású jégről” vagy „hosszú, átlátszó jégcsapfogakról” hallanánk. Ebben a világban a falnak is füle van, és mindenki nyaka köré „sálként tekeredik a félelem”. Az elemelt dramatikus textus a színpadon sem válik nyomasztóan patetikussá, hanem dől belőle a humor és az önirónia szabadsága, egyszerre jeges és forrón izzó, miként a magányos farkas narancssárga szeme, amely a szász néphiedelem szerint halálát okozza annak, aki megpillantja.

A rendezés élvezettel jeleníti meg a szöveg metaforikus összefüggéseit. A félelem sálja például az a barna sál, amelyet a családjától kap születésnapjára Kathi (Szilágyi Enikő), csakhogy rá nem hat annak bűvös ereje. Különböző stílusban tekeri a nyakára, a fejére, grimaszol és pózol, egyértelművé téve azt, hogy ő bizony nem hajlandó félni. Szintén Kathi az, aki a kommunizmusban jól bevált gyakorlat szerint úgy próbálja megőrizni emberi méltóságát, hogy gyilkos humorú rendszerellenes viccekkel szórakoztatja az ünneplésére egybegyűlt hozzátartozóit. Miközben egy Ceaușescuról szóló viccet ad elő, a születésnapjára kapott sárga rózsákat mint éles pengéket egyenként beledobálja a padlóba. A vicc éles, metsző humora így válik megfoghatóvá.

Az előadás puritán színpadképéhez illő visszafogott kelléktár is megteremti a szimbolikus értelmezés lehetőségét. A harmadik rész leglátványosabb és talán leggroteszkebb jelenete az, amikor a szobájában üldögélő öregasszonyra, Kathira a belépő rokonok váratlanul ráöntenek egy nagy papírszatyornyi Haribo márkájú gumicukorkát. A színpadot elárasztó gumicukor a fogyasztói társadalom agressziójának a jelképeként is értelmezhető.

Az előadás erősen stilizált térben játszódik. A Yorick Stúdió produkcióinak állandó helyszíne, az egyedi hangulatot árasztó Mészárosok bástyája jellegzetes helyspecifikus színház, amelynek lehetőségei kissé beszűkültek ugyan, amióta megépült benne a 3G Színháznak otthont adó galéria, de még mindig izgalmasan kihasználható tér maradt. A zömök, ötszögletű épület alsó szintjén, a csupasz padlón elhelyezett díszlet egy embermagasságú, a fények által a sötétből kihasított kockát formál. Egyik oldalát lelógó láncok fedik el, a másikat fehér ajtó zárja le, amelynek üvegablakain néz ki a három narrátor (Scurtu David, Szabó János Szilárd, Sebestyén Aba) vagy ezen keresztül beszélnek a szereplők, de maga az ajtó sosem nyílik ki. A harmadik és a negyedik fala nyitott, és a szász család otthonát idéző lakásbelsőre enged belátni. A színpad dobozszerűsége egy zárt kompozíciójú előadást előlegez, amely nem kívánja felszámolni a játéktér és a nézők közötti határokat. A kocka hagyományosan a statikusság, a stabilitás szimbóluma, de az előadásban az uniformizmussal, a játékosság és szabadság hiányával asszociálódik, olyan világok jelzésévé válik, ahol nem lehet kilógni a sorból, és szigorúan eltüntetik és büntetik a másságot, legyen az etnikai vagy szexuális.

A színész, aki éppen jeleneten kívül van, a díszlet két oldalán elhelyezett székeken foglal helyet, ott is öltözik át. Az előadás mindhárom része úgy kezdődik, hogy a színészek tengelye mentén körbeforgatják a kockát, majd megállítják és lerögzítik. Miközben így kijelölik a játékteret, bemondják annak a karakternek a nevét, akit megjelenítenek, ugyanakkor jelmezükön is változtatnak, például valamilyen kiegészítővel (sapka, fülbevaló, sál) jelzik a szerepváltást. Hat különböző korú, különféle élet- és szakmai tapasztalattal rendelkező színész dolgozik együtt szemmel látható harmóniában. Egy színész több szerepet játszik, Szilágyi Enikő kivételével, aki mindvégig Kathit alakítja, de három különböző életkorban: fiatalon, idősen és szenilis, magatehetetlen öregasszonyként. Precízen kidolgozott játékával erős, hiteles állapotokat tud felmutatni. A szemünk előtt változik át például mókázó idős asszonyból szerelmes fiatal lánnyá, majd evilág és túlvilág között lebegő öregasszonnyá.

Az előadást Cári Tibor, Sebestyén Aba régi alkotótársa által komponált, csellón előadott élőzene kíséri, amely nemcsak aláfesti, hanem árnyalja is a kibontott történetet. Az utolsó jelenetben a lelógó láncok függönye mögött felsorakozó színészek kórusának többszólamú éneke hirtelen crescendóval ér véget, valamiféle makacs reményt árasztva: addig élünk, amíg van, aki emlékezzen ránk. Míg gondol ránk valaki, addig nem tűnhetünk el.

Eltűntek. Az ősbemutató időpontja: 2019. szeptember 19. Marosvásárhelyi Yorick Stúdió. Rendező: Sebestyén Aba. Szerző: Elise Wilk. Dramaturg: Cseke Tamás. Díszlet és jelmez: Sós Beáta. Zene: Cári Tibor. Zenészek: Domahidi Kata és Vilhelem András. Rendezőasszisztens: Máthé Barbara e.h. Szereplők: Szilágyi Enikő, Bajkó Edina, Sebestyén Aba, Scurtu David e.h., Szabó János Szilárd e.h., Tóth Zsófia e.h.