Szeretnénk, ha nekünk megbocsátanának, de mi nem vagyunk hajlandók megbocsátani másoknak. Szeretnénk, ha figyelnének ránk, ha szem előtt tartanák jogainkat, vágyainkat, még szeszélyeinket is, ugyanakkor igencsak sietősen és szétszórtan vesszük figyelembe mások szükségleteit, panaszait és kéréseit. És mi a helyzet a többiekkel? Ők valahonnan a távolból sejlenek fel afféle ködbe vesző árnyakként.
Tulajdonképpen úgy tűnik nekünk, mintha a körülöttünk levőknek kivétel nélkül kötelezettségeik lennének velünk szemben, nekünk pedig másokkal szemben soha. Minden jár nekünk, minden, amit teszünk, jó és jogos, mindig csak nekünk van igazunk. Még gondolatban sem fordul meg bennünk annak az eshetősége, hogy… Continue reading N. Steinhardt: Fantomok a ködben