Kisvárosi Ikarosz-legenda

Pjotruska. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat

„A kollektivizmus türelmetlen apostolai valami tojáselméletet találtak ki. Azt hirdetik, hogy egyformák vagyunk, mint a tojások, szeretnének egy gigászi kondérban valamennyiünket összekeverni és rántottát készíteni belőlünk” – írja Karácsony Benő 1927-ben megjelent Pjotruska című regényében[1], melynek főhősei, Csermely és Pjotruska, ez ellen a kondérba vetettség, vagyis az uniformizmus, a rántottaszagú és biztonságos konformizmus ellen küzdenek okos cinizmussal és bohém derűvel. Mindketten régi vágású idealisták, talán egy már letűnt kor relikviái, de az biztos, hogy nélkülük, pontosabban Karácsony Benő írásai nélkül kevesebb lennék. Az íróhoz való kötődésem évtizedes múltra tekint vissza, ezért nagy várakozással ültem be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház alagsorában található Underground terembe megnézni a regény színpadi adaptációját.

A prózai anyag színre alkalmazása egyre kedveltebb rendezői gyakorlattá válik. A múlt évben, a Színház folyóirat színházi alkotók segítségével próbálta megfejteni ennek okát és a regények színpadi adaptációjának lehetőségeit. A szakmai beszélgetés résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy „a színházcsinálókat különösen a regényekben található nagy történetek foglalkoztatják, hiszen mindig aktuálisak, ezért időről-időre újraírják őket. Hol könyvben, hol a színpadokon”.[2] Így van ez a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban is, ahol a Pjotruskán kívül repertoáron szerepel még három regény színpadi változata.

Karácsony Benő pikareszk regényének főszereplője Baltazár György (más néven Kiriljovics Pjotr vagy Pjotruska, ahogyan barátja, Csermely János nevezi), aki a vidéki újságírók hétköznapjait éli egy Maros-parti kisvárosban a múlt század elején. Mivel sem ő, sem barátja nem hajlandóak megfelelni a társadalmi elvárásoknak, teljes szegénységben élnek. Bár szenvednek az éhségtől, a nincstelenségtől és az őket körülvevő sivár középszerűségtől, mégis féktelen módon boldogok, mert megtapasztalják a véleményalkotás, a létezés teljes szabadságát. Ennek a bohém, csavargó életnek vet véget a háború. Az ott átélt borzalmak hatására Baltazár még kiábrándultabb és megkeseredettebb lesz. Hazatérve, sokévi várakozás és írói kudarc után végül révbe ér, magánéletében és szakmájában is sikeres lesz, de most is kívülálló marad, csak már nem szegénységével, hanem gazdagságával, jól szabott kabátjával lóg ki a kisvárosi lét kondérjából. A történet a városka főteréről indul, és ugyanott ér véget, keretbe zárva az eseményeket, megerősítve bennünk az érzést, hogy van, ami soha nem változik.

PJOTRUSKA_Bereczky_Sandor-0545
Fotó: Bereczky Sándor

Kincses Elemér a Pjotruska színpadi adaptációja során megőrizte a regény szerkezetét és a cselekmény linearitását. Dialóguscentrikus történetmesélésre törekedett, ezért a szövegkönyv megírásához felhasználta – azonos, vagy átalakított formában – a regénybeli párbeszédek zömét. Olykor cselekményleírásokat írt át dialógussá, pótolva a történetmesélés egy-egy hiányzó láncszemét. Karácsony Benő sajátos szerkesztésű regényében ugyanis többször elhangzik egy, a szereplők életében kiemelt jelentőséggel bíró esemény, amit később szándékosan „elfelejt” leírni, búvópatak módjára elrejt, és csak későbbi utalásokból, visszaemlékezésekből értesülünk annak megtörténtéről. A dialógusokat olykor monológok egészítik ki, és ilyenkor jó értelemben kizökkenünk a hétköznapi történések sodrásából. Pjotruska és Csermely filozofikus, ön- és társadalomkritikus személyiségéhez talán ez a fajta közlésmód illik leginkább.

A nyitott, pinceszerű játéktér hátsó falát egy hatalmas hordószerű[3] fal képezi, amelyet meglehet, hogy éppen a Karácsony Benő által elképzelt kondér inspirált. Az előadás során ki-be-átjárnak rajta a szereplők, de hangsúlyos szerepet egyetlen esetben kap: ebből hangzik el – arctalanul és személytelenül – a rögtönítélő hadbíróság ítélete. Előtte hat nagy és négy kisebb hordó áll hevenyészett rendben vagy rendetlenségben. Az előadásban a hordók sokfunkciós tárgyak: hol bútorok, hol hadszíntéri lövészárkok védőelemei, olykor szónoki emelvények vagy dobok, esetleg éppen a disznóól teteje. De lehetnek – akárcsak a kondér esetében – többletjelentés hordozói is: a fennálló társadalom, az egész műveltség megvetésének jelképei, ahogy a cinikus filozófusnál, a szinópéi Diogenésznél, aki a társadalom iránti megvetését azzal is kifejezte, hogy egy hordóban lakott. Szerepet kap az épület egyik tartóoszlopaként is: megsárgult előadásplakátokkal teleragasztott hirdetőoszlopként.

PJOTRUSKA_Bereczky_Sandor-0852
Fotó: Bereczky Sándor

A háromszereplősre hangszerelt előadás kulcskarakterei, Baltazár György, Csermely és Veresy Ilona akár Don Quijote, Sancho Panza és Dulcinea XX. századi alteregóiként is értelmezhetőek. A mások szerepébe bújást a szereplők egy hordó mögötti „kukucska-játékkal” (a hordó mögül előbújnak, elbújnak) már az előadás kezdőpillanatában jelzik. A gesztus elidegenítő effektusként hat, itt még három színészt látunk fel- és eltűnni, akik bármikor, bárki szerepében előbukkanhatnak. Nincs állandóság, csak játék. Ruhájuk is csak a változó divat újra felbukkanó darabjai, egy mai hipszter dresszkódjába tökéletesen beillő retró ruhadarabok. A regényben – ennek a nyitóképnek párhuzamaként – szintén feltűnik egy színtársulat, és végigjárják a városka kis utcáit, miközben jól szórakoznak az őket néző nyárspolgárokon.

Egy színész több karaktert is játszik. Kádár L. Gellért egy múltszázadbeli kisváros tipikus lakóit formálja meg Karácsony Benő egyedi és tömör karakterleírásai nyomán. Kléber főorvos úr „nagy testű, törött orrú, kancsal személyiségként” jelenik meg, Majtényi gróf kifogástalan eleganciával („sárga kesztyűje messzire világított, finom lovaglópálcáján a villanónapsugár szaladt végig, ruhájának szabása a messzi és elérhetetlen Párizsról beszélt”), a színházi titkár („zsíros alak, (…) kolbászujjakkal”). Később patikust, dadogó párbajsegédet, segédpatikust, német századost, hadbírót játszik, de legemlékezetesebb és legárnyaltabb alakítását „főszerepében”, Csermely elcsapott fogalmazó szerepében nyújtja. Szertelen, bohém csapongásai, derűje, keserűsége, csalódottsága, naiv idealizmusa az előadás főszereplőjévé teszik. Gecse Ramóna igazi Dulcinea, a sok alakban, kifinomultan vagy nyersen megjelenő nagy betűs Nő. Kléber Ilona és Veresy Ilona szerepében igazi vamp: férfiruhában, emancipáltan lép be. Úgy elegáns, hogy sosem közönséges, csupán csak sejtet. Kincses a férfi-nő viszonyok gesztusait kortársra fordítja, ami miatt ez a végzet asszonya nőkép talán túl hamar széttörik. A rendező kihagyta az újságíró-színésznő szerelmének sötétebb pillanatait, a féltékenységre okot adó jeleneteket, az elutasítás, az eltávolodás jeleneteit, így kapcsolatuk újratalálkozások derűs pillanataiból áll össze. Gecse Ramóna alakításában Veresy Ilona már találkozásuk kezdetén nyíltan flörtöl, ami sokat elvesz a halállal kacérkodó, elérhetetlennek tűnő, vamp nő titokzatosságából. Bravúrosak és hitelesek ellenben további alakváltozásai: Szonyecska rafinált közönségessége, nyersesége, a titkárnő szende lelkesültsége vagy a lengyel lány egyszerűsége.

PJOTRUSKA_Bereczky_Sandor-0704
Fotó: Bereczky Sándor

Csak a főszereplőt, Baltazár György-Pjotruskát alakító Bálint Örs nem vált szerepet a játék során, megőrizve ezzel önazonosságát, szemlélődő kívülállóságát. Az előadásban nem annyira intellektuális és cinikus figura, mint a regényben. Legsikeresebb műve egy lázas hóemberről írt pár soros, többször idézett versike. Intellektuális fölénye hiányában inkább a sodródó és a sok szenvedéséért jólétet, sikert kiérdemlő kisember sorpéldázatát látjuk visszafogott alakításában.

Karácsony Benő regénye kritikusai szerint hamisan csengő hepienddel zárul. A regényben Baltazár közismert újságíróként, a sikeres színésznővel együtt hazatér és csendes melankóliával elfogadja a város lakóinak csodálatát. Önéletrajzi ihletésű regényében Karácsony Benőnek erre a soha meg nem valósuló álma öltött testet. A révbe érés túl egyszerű és kiszámítható, még annak ellenére is, hogy a sikert Csermely halála beárnyékolja. Az előadás vége nem ennyire lekerekített. Kincses Elemér lemond a hepiendről, Csermely halálával zárja a történetet, hiszen könnyes bohózatot ígér az előadás szórólapján. Pjotruska és Veresy Ilona találkoznak ugyan, de együtt maradásuk megkérdőjelezhető. Történetük egy puszta ígérettel ér véget: Ilona megígéri, hogy elkíséri az újságírót Erdélybe.

Csermely egy utolsó monológ végén elfuserált Ikarosz-torzóként megpróbál felrepülni, de a porba zuhan. A halálugrás profán helyszíne a disznóól teteje. A regényben Csermely acéllemezeket varr bolhaszín felöltőjébe, itt egy primitív fémszerkezetet cipel a hátán. Repülésében nincs semmi magasztos, semmi tragikus, csak keserű tragikomédia: nem Kréta szigetéről, csupán egy kisváros fogságából próbál kirepülni. Halálával porba hull az ártatlan idealizmus, és ezzel Baltazárban is meghal Pjotruska. Társadalmi szerepébe bezárva, végérvényesen Baltazár György marad. Ilonával együtt ő is beáll a hordók mögé a sorba. Nincs több szélmalomharc, nincs több „hóháháhú”. Ikarosz újra meghalt.


Pjotruska. Bemutató dátuma: 2018. május 18. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat. Rendező: Kincses Elemér. Író: Karácsony Benő. Díszlettervező: Huszár Kató Jelmez: Sikó Doró. Szereplők: Bálint Örs, Kádár L. Gellért, Gecse Ramóna


 

[1]    KARÁCSONY Benő: Pjotruska, Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1986, 340.
[2]    Próza a színpadon. SZÍNHÁZ, 2018. április.
[3]    A hordó a regényben is megjelenik Pjotruska frontra indulásakor: „A fogalmazó egy vonat tetejéről nézte végig a vonat indulását. (…) valaki meglódította alatta a hordót, a hóháháhú a torkán akadt, és ő lebukfencezett a magasból.” KARÁCSONY Benő, i.m. 215.

Leave a Reply

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s