Uram, miért tűri őket a hátán a föld?!

Erre a kérdésre, melyet igen gyakran hallok, kikívánkozik belőlem a válasz, azonban visszafogom magam, nem szeretnék bajt hozni a fejemre.

Én ezt válaszolnám: miért tűri a kommunistákat a hátán a föld? Megtűri, mert fontos üzenetet közvetítenek, és új dolgokra nyitják fel a szemünket.

A kommunizmus hozadéka nem abban áll, hogy előtérbe helyezi a gazdasági tényezőt, mint ahogy általában vélik s legfőképpen ahogy a hívei hiszik. A gazdasági tényező jelentőségéről már Marx előtt is tudtak, és a nem marxisták is kiemelték.

A kommunizmus revelációja kifejezésre juttatja a (beszélt és írott) szónak a valósággal szembeni felsőbbrendűségét. Fél évszázad tapasztalata megmutatta, hogy mi is valójában a kommunizmus: az a rendszer, amely határozott és éles különbséget tesz valóság és beszéd között, és kizárólag ez utóbbinak szentel figyelmet.

Valóság és szó között nincs közvetlen, ok-okozati összefüggés vagy kapcsolat, amely a valóságot részesítené előnyben. A valóság és a szó merőben szétágazó utakon is járhatnak. Nem a szó a V valóság függvényértéke, hanem  – ahhoz, hogy létezni tudjon – a valóságnak van szüksége az írott és beszélt szóra.

Csak ezzel magyarázható meg, hogy miért tekintenek a kommunisták oly közönyösen és lenézően a valóságra, és miért viseltetnek oly roppant éberséggel az írott vagy kimondott szó iránt.

E rendkívüli éberségük számunkra igencsak meglepő. (Innen a „reakciós” megjegyzés: nem csináltam semmit, néhány szóért büntetnek – ami a kommunisták szemében ostoba és eretnek megjegyzés.)

Azt hittük, hogy végül a Valóság legyőzi őket, lerombolja kártyavárukat, beszédből emelt építményüket, csődre ítélt gazdaságukat. Azonban látva a kommunizmus töretlen és terebélyesedő előrehaladását a világban, végül meg kell értenünk ezt a meghökkentő igazságot: a valóságnak semmi köze a szóhoz, semmiféle hatással nincs rá, és nem is hajthatja igába. A szavak világa és az írás világa nem függenek a valóságtól, és előfordulhat, hogy sejtésük sincs róla.

De ez nem más, mint a bibliai üzenet felfrissítése: az ige nagyobb jelentőséggel bír, mint a tények világa, az Ige hozta létre a valóságot, nem pedig fordítva.

Minthogy alkalmat adtak arra, hogy ezt a nagy igazságot újból megértsük, úgy, hogy  kinyilatkoztatását még az Írásnál is kategorikusabb módon teljesítették ki és példázták (csodálkozó) szemeink láttára, ezért – mondom én – tűri a föld a hátán a kommunistákat.

(Ellenben, mivel kizárólag hazug szavakhoz folyamodtak, várható, hogy őket is legyőzi az igazság szava. Egyike azoknak, akik ezt kimondják, Alekszandr Szolzsenyicin. A hazugság, természetesen, végtelenül erősebb a valóságnál. De az igazság kimondása porrá zúzza.)

A fordítás a jogtulajdonos Mănăstirea Rohia engedélyével az alábbi kiadás alapján készült:
Nicolae Steinhardt: Jurnalul fericirii – manuscrisul de la Rohia / N. Steinhardt; îngrijire ed. de George Ardeleanu, Iași, Polirom, 2012, pp. 448-449.

Nicolae Steinhardt naplója regényes utakon került az olvasók elé. Miután az első kéziratát a Szekuritáté elkobozta, Steinhardt emlékezetből újraírta a naplót (e második változat rejtélyes körülmények között eltűnt). Az első változat – érthetetlen okokból – végül a Román Írószövetség útján visszakerült hozzá, azóta több kiadást megért, és ez képezte a magyar kiadás alapját is. 2002-ben a rohiai Szent Anna monostorban egy újabb kézirat került elő, amelyet a szakértők – egyelőre – harmadik változatként tartanak számon. A 2012-ben publikált új változatban átdolgozott, átrendezett részek is találhatók, más bejegyzések elmaradtak, és egészen új passzusokkal is gazdagodott.