A Borgia család története az évszázadok során sok könyv lapját töltötte be, de a Lucrezia Borgiával kapcsolatos anekdoták közül kettőnek a tárgya gyomrokat is megtöltött. Állítólag a tiszteletére rendezett bolognai bankett előkészületei vezettek a tagliatelle feltalálásához: a szakács Lucrezia loknijait próbálta utánozni a szalagtésztával. A tortellini pedig, ha hiszünk a szóbeszédnek, egy Lucreziát fürdés közben megleső és csodaszép köldökéről tésztafélét mintázó bolognai fogadós találmánya.

Ha csak a helyi finomságok listáját nézzük is, a bolognai kolbásztól a ragún át a vitatott eredetű lasagnáig bizony elég okot találhat az emberfia, hogy meglátogassa és (finoman szólva) végigkóstolja a várost.

A „kövér” Bolognának is nevezett város még napjainkban sem változott tipikus turistapokollá. Noha évente látogatók tekintélyes tömegeit fogadja és hizlalja, mégsem szükséges érteni a küzdősportokhoz annak érdekében, hogy a jellegzetes árkádok alatt sétáljunk. Még a csúcsidőszakban is sok utca kiürül a szieszta idején, a kávézók megtelnek helybeliekkel, a központi Piazza Maggiore is még élvezhetően nyüzsgő csomópont.

Bologna azonban nem csak a testet, hanem a szellemet is táplálta közel ezer éven át. Európa legrégebbi, azóta is folytonosan működő egyetemét 1088-ban itt alapították meg. Folyosóin visszhangoztak hajdanán többek között Dante, Petrarca, Dürer, Boccaccio, Kopernikusz léptei, és itt tanított Umberto Eco is.

Bizony még Mary Shelley Frankenstein című regénye is szoros kapcsolatban áll a bolognai egyetemmel. Giovanni Aldini itt tanított fizikát, és állattetemeken, majd kivégzett bűnözők holttestein kísérletezett elektromossággal. Az 1800-as évek elején Londonban folytatta munkásságát, amely megihlette Shelley-t.

Az egyetem épületei körüli hangulatos árkádsorok csak kis részét képezik Bologna jellegzetes utcáinak, amelyeknek óvárosbeli összesített hossza egyes számítások szerint 38 kilométer. Késő délután kiváltképp érdemes bebarangolni az árkádos utcákat, mivel ilyenkor a napfény szöge színes fény- és árnyjátékokat rendez az épületsorok között.

A világ egyik leghosszabb árkádsora a 300 méter magasságban fekvő San Luca szentély felé vezető útvonalon látható. A közel négy kilométer hosszú, 666 árkádból álló és rendületlenül emelkedő Porticato di San Luca az ámult látogatók és mazochista hajlamú helybeli kocogók öröme.

A „vörös” Bologna nem csak az épületek és utcák domináns színárnyalatai miatt lett a város egyik fedőneve, hanem azért is, mivel Bologna évtizedekig a kommunista párt otthona volt. A forradalmi szellem a párt feloszlása után sem csitult, az egyetem körül időnként sorra kerülő világmegváltó diáktüntetések zaja miatt nem szokatlan a kurzusok helyszínének megváltoztatása.

A középkorban a gazdag családok versengése folytán 180 státuszszimbólum szerepét betöltő torony magasodott a város felett. Sajnos közülük ma már kevés maradt fenn, de szerencsére megcsodálhatunk egy pár egyedi példányt. Fő attrakciónak számít a 97 méteres magas Asinelli torony, míg a közvetlenül melléje épült Garisenda torony a pisainál is ferdébben áll.

A csodás kilátást kereső turisták ugyan lelkesen fellihegnek az Asinelli közel ötszáz lépcsőjén, de a babonásabb egyetemi hallgatók ezt nem merik megtenni. Azt mondják, aki megnézi a torony tetejét, az nem fogja sikerrel elvégezni az egyetemet.

A város védőszentjéről elnevezett San Petronio bazilika befejezetlen épületéhez közel fekvő Santo Stefano egyedi templom- és kolostor komplexum. A „hét templom” fedőnév csak mennyiségi információt ad róla, de régi neve, a Szent Jeruzsálem írja le hatásosabban az épületegyüttes különlegességét.

Az V. században San Petronio, akkor még csak püspökként, elhatározta, hogy Jeruzsálem szimbolikus ábrázolását építteti fel. Később őt is itt helyezték örök nyugalomra, földi maradványait egy kívül nyolc, belül tizenkétszögű templom őrzi.

Noha az épületegyüttes belseje a látogatót Krisztus szenvedésére hivatott emlékeztetni, a Santo Stefano körüli utcák kellemes hangulatukkal hívják a helybelieket és a turistákat, akik az árkádok mentén és a lépcsőkön üldögélve beszélik meg a nagyvilág dolgait.

Bologna kellemesen mozgalmas árkádos utcáitól nem túl messze található Certosa, amely Európa egyik legrégebbi temetőjeként műemléki státuszt is élvez. Központjában egy volt karthauzi kolostor épülete áll, de hatalmas kiterjedésével, a számtalan építészeti és szobrászati kuriózum mellett, még egy különös tulajdonságának köszönhetően is meg tudja lepni a látogatót. Certosa nekropolisza, amelyet többek között Dickens és Byron is meglátogattak, az élők városainak alaprajzát és szerkezetét utánozza.

Certosa csendje után az ingerdús óváros középkori piaca vagy a diáknegyed utcáinak graffitik és plakátok okozta vizuális káosza tökéletes visszatérés a nagyon is élni tudók közé. Akik a bolognai ízeket kiadós csevegéssel szeretnék társítani, ideális helyet találnak: van étterem, amely hosszú padokra ülteti a vendégeket, hogy elkerülhetetlenül élénk társalgás induljon köztük.

Byron úgy vélte, Bologna főleg annak köszönheti hírnevét, hogy pápákat, festőket és kolbászt termelt. Tény, hogy talán ez az egyetlen város, ahol valaki ki merte dolgozni a „tortellini teológiáját”. Bologna egyik híres szülötte, a humoráról is ismert Biffi kardinális úgy vélte, hogy még mindig jobb az örök élet elérésének céljával ennünk tortellinit, mint fogyasztása közben arra gondolnunk, hogy a végtelen mélység vár ránk.