A bűnös – óceánon innen és túl
A bűnös – óceánon innen és túl
A digitális látványhatásokban lubickoló, sokszor már azokban fuldokló thrillerek korában üdítően hatnak azok a filmes alkotások, amelyek minimális vizuális eszköztárból építkeznek, sőt odáig merészkednek, hogy… Continue reading A bűnös – óceánon innen és túl
Megy le a nap Caracasban (Látó)
Letaglózó és lírai. A venezuelai Karina Sainz Borgo regényéről beszélgettünk a Látó márciusi számában. (A fenti szövegre kattintva a beszélgető recenzió a Látó szépirodalmi folyóirat honlapján nyílik meg.) Continue reading Megy le a nap Caracasban (Látó)
Indoor Recycling (Játéktér)
György Andrea színikritikája a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Nóra/Indoor című előadásáról a Játéktér 2021/4. számában: http://www.jatekter.ro/?p=38580 Continue reading Indoor Recycling (Játéktér)
Egy nyilatkozat az „orosz világ” (Russzkij Mir) tanításról
„Az egész világ békéjéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz.”
(Isteni Liturgia)
Ukrajna 2022. február 24-i orosz inváziója egy ortodox keresztény hagyományú nép ellen elkövetett történelmi horderejű fenyegetésnek minősül. Az ortodox hívők számára még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy… Continue reading Egy nyilatkozat az „orosz világ” (Russzkij Mir) tanításról
Krasznahorkai László: Herscht 07769 (Látó)
Krasznahorkai László nagy közös kedvencünk. A Látó januári számában a Herscht 07769 című kötetéről beszélgettünk. (A fenti szövegre kattintva a beszélgető recenzió a Látó szépirodalmi folyóirat honlapján nyílik meg.) Continue reading Krasznahorkai László: Herscht 07769 (Látó)
N. Steinhardt: Egy jó szó
Krisztus a kereszten, meztelenül; a fején töviskoszorú; szögek döfik át a bokáját és a csuklóját, odaszorítják a fához, a testét zúzódás és vér borítja, merő verejték, némán üvöltő leigázott hús. Arcul verték, köpdösték, taszították, ütlegelték, gúnyolták, végigjárta a keresztutat, mialatt nem egyszer összeroskadt a kínzóeszköz súlya alatt. Most pedig… Continue reading N. Steinhardt: Egy jó szó
Ki üldözi Homéroszt?
Gondolatok Krasznahorkai László Mindig Homérosznak című műve angol fordítása, a Chasing Homer (New Directions, 2021) margójára
Ha az ÁllatVanbent, Krasznahorkai László és Max Neumann korábbi együttműködésének gyümölcse az egzisztenciális fenyegetettség hátborzongató ábrázolása a támadó szemszögéből, akkor a nemrég angol nyelven is megjelent Mindig Homérosznak… Continue reading Ki üldözi Homéroszt?
Mintha mi sem történt volna (Színház)
György Andrea a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata közös produkciójáról, a Nem történt semmi című előadásról írt a szinház.net felületére: Continue reading Mintha mi sem történt volna (Színház)
Egy Covid-komédia (Játéktér)
György Andrea színikritikája a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Egy római tragédia című előadásáról a Játéktér 2021/2 számában: http://www.jatekter.ro/?p=37384 Continue reading Egy Covid-komédia (Játéktér)
Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy (Látó)
A Látó októberi számában Irene Solà kortárs katalán szerző kötetéről beszélgettünk. Mit nyújtott nekünk a lírai szépségen túl? (A fenti szövegre kattintva a beszélgető recenzió a Látó szépirodalmi folyóirat honlapján nyílik meg.) Continue reading Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy (Látó)
Az apa – egy elme útvesztőjében
A huszonegyedik század pestisének nevezett demenciához kapcsolódó statisztikák bizonyítják, hogy az elnevezés egyáltalán nem túlzó. A tavaly már több mint ötvenmillió demenciával diagnosztizált személyt tartottak számon világszerte, és az előrejelzések szerint az esetek számának húszévenkénti megkétszereződése várható. A múlt század elején Alois Alzheimer által felfedezett és róla elnevezett kórt a filmművészet is igyekezett, kisebb-nagyobb sikerrel, ábrázolni. Olyan emlékezetes alkotások, mint az Iris, a svéd En … Continue reading Az apa – egy elme útvesztőjében
N. Steinhardt: Fantomok a ködben
Szeretnénk, ha nekünk megbocsátanának, de mi nem vagyunk hajlandók megbocsátani másoknak. Szeretnénk, ha figyelnének ránk, ha szem előtt tartanák jogainkat, vágyainkat, még szeszélyeinket is, ugyanakkor igencsak sietősen és szétszórtan vesszük figyelembe mások szükségleteit, panaszait és kéréseit. És mi a helyzet a többiekkel? Ők valahonnan a távolból sejlenek fel afféle ködbe vesző árnyakként.
Tulajdonképpen úgy tűnik nekünk, mintha a körülöttünk levőknek kivétel nélkül kötelezettségeik lennének velünk szemben, nekünk pedig másokkal szemben soha. Minden jár nekünk, minden, amit teszünk, jó és jogos, mindig csak nekünk van igazunk. Még gondolatban sem fordul meg bennünk annak az eshetősége, hogy… Continue reading N. Steinhardt: Fantomok a ködben
Kritizorok 
You must be logged in to post a comment.