Pjotruska. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat
„A kollektivizmus türelmetlen apostolai valami tojáselméletet találtak ki. Azt hirdetik, hogy egyformák vagyunk, mint a tojások, szeretnének egy gigászi kondérban valamennyiünket… Continue reading Kisvárosi Ikarosz-legenda
Cartea junglei/A dzsungel könyve. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Liviu Rebreanu Társulat
Miközben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulatának A dzsungel könyve című előadását néztem, Jivens O. Breewenses nagyvárosi szubkultúrákat vizsgáló természetfilm-sorozata jutott eszembe, de sok egyéb is. Például az, hogy miként lehet egy alapvetően nyelvi humorból építkező, mára legendássá vált magyar musical szövegkönyvét román nyelvre átültetni? Mi lesz… Continue reading A betondzsungel ösvényein
Mondják, hogy egy gyerek felneveléséhez egy falu kell. Az afrikai eredetűnek tartott mondás igazságtartalma megkérdőjelezhetetlen, bár egyre kevésbé életszerű. Martin McDonagh: A Kripli című színdarabjának helyszíne az Írországhoz tartozó Inishmaan szigete, amelynek mindössze 187 lakója ma is az ír nyelvet beszéli. Itt él, az 1930-as évek tájékán, sánta Billy, akit… Continue reading Kívül-belül kriplik
Székely Csaba: MaRó. Yorick Stúdió
Ha valaki kíváncsi arra, hogy milyen előítéletekkel szembesül Erdélyben egy erdélyi, az nézze meg a MaRó (magyar-román rövidítésből képzett mozaikszó) című előadást. A Marosvásárhelyen, marosvásárhelyi alkotók együttgondolkodásából született produkció maró és intenzív önvizsgálatra kényszeríti a nézőt. Szembesít mindazzal, amit… Continue reading Fenn és lenn ugyanaz
