Szingliszótár

Szingliszótár. A keresztyén változat.

2004-ben egy humorpályázat inspirált arra, hogy írjak a szingli állapotról, és arról, ahogy azt a református kisközösségekben fogadják és megélik. Akkor kezdtem el a Szingliszótárt. A szótárformát választottam: jól beszélem ezeknek a kisközösségeknek a belső nyelvét, így hát megpróbáltam meghatározni és lefordítani a kívülállók számára a zsargon fogalmait. Amikor elkezdtem az írást, én magam is szingli voltam – ennek az állapotnak minden kínjával és örömével –, időközben feleség és anya lettem – annak minden kínjával és örömével –, de még mindig nem hagytam fel a szócikkek gyártásával. A Szótár egyre bővül, de továbbra is az maradt, mint amikor elkezdtem: önironikus nyelvi tükör.

 

Szingli. Az a harmincas-negyvenes nő vagy férfi, aki vágyik ugyan házasságra, családra és gyerekre, de egyelőre még nem találta meg a párját, így jobb híján egyedülállóként él. A szingli a keresztyén gyülekezet celebje. Magánélete közügy, mindenki kötelességének érzi, hogy elemezze, értelmezze és értékelje. A közvélemény szerint a szingli kizárólag magának köszönheti azt, hogy nincs társa, mivel, ha férfi, akkor infantilis, éretlen személyiség, aki képtelen leválni anyjáról és felelősséget vállalni, de kényelmes is, mert esze ágában sincs kiköltözni a Mama Hotelből, ha pedig nő, akkor túl önálló, túl igényes, túlképzett, karrierista, elférfiasodott, nem vigyáz a vonalaira vagy éppen gondozatlan külsejű bogaras vénlány. Ám, ha mindezekből a betegségekből kigyógyul, akkor az Úr megadja neki a hozzá illő társat. Mivel a szingli állapotát környezete átmenetinek tekinti, ezért a fojtott türelmetlenség és a várakozás hangulata lengi be személyét. Lépteit árgus szemek kísérik. A harmincas szinglitől még elvárják, hogy a nap huszonnégy órájában a párját keresse és megtalálja egy megtért hívő keresztyén személyében, de az sem árt, sőt az esetleges házasság sikerének a záloga is lehet, ha az illető többgenerációs hívő családból származik, korban, műveltségben és testmagasságban hozzá illő. A negyvenes szinglitől már semmit sem várnak el, csupán annyit, hogy mondja ki végre valakinek (szinte mindegy, hogy kinek, csak az ellenkező nemhez tartozzon) a boldogító igent. A keresztyén kényszerszingli látszólag nem magányos, mivel sosincs egyedül: rendszeresen eljár a gyülekezeti rendezvényekre, kirándul, együttesben zenél, betegeket látogat, bizonyságot tesz az istentiszteleten, kirándulásokat, táborokat és konferenciákat szervez, tehát megállás nélkül szolgál. Amikor késő este kimerülten hazatér, aggódó édesanyja (aki tudja, hogy gyermeke problémáira csakis a házasság lehet a gyógyír) megnyugtatására még viseli egy kicsit a boldogság álarcát, aztán kimerülten ágyba bújik. Szívesen barátkozik a másik nemmel, ám ezek a barátságok ritkán fejlődnek párkapcsolattá. A legtöbb keresztyén szingli: nő. Amennyiben csapatostul kószálnak, kicsattanó vitalitásuk elijeszti azokat a szingli férfiakat, akik véletlenül a közelükbe merészkednek.

Leave a Reply

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s