
Weszteg (Látó)
A Látó április számában Garaczi László esszéprózaversdrámájáról beszélgettünk. Continue reading Weszteg (Látó)
A Látó április számában Garaczi László esszéprózaversdrámájáról beszélgettünk. Continue reading Weszteg (Látó)
Vak, oktalan és nehézfejű voltom ellenére sem váltam oly ostobává és tudatlanná, hogy azt higgyem: Krisztus azt várja el tőlünk, hogy a feleslegünkből adjunk, hiszen ezt megteszik a pogányok is. Mindazonáltal épp eléggé tudatlanul tévelyegtem a homályban ahhoz, hogy azt gondoljam – és úgy tűnik, ez mindenben összhangban áll a keresztény tanítással –, hogy a kevésből, sőt éppen a túl kevésből kell adnunk. Sőt, odáig is eljutottam, hogy… Continue reading Nicolae Steinhardt: Hiányból ajándék
Erich Maria Remarque klasszikus regénye, az abszurd és elembertelenítő első világháborút személyes tapasztalatai alapján bemutató Nyugaton a helyzet változatlan először 1930-ban került a mozivászonra, Lewis Milestone rendezésében. A regény közel fél évszázaddal később Delbert Mann nagyra értékelt tévéfilmjének is alapjául szolgált. A háborús témájú filmek történetében mindkettő viszonyítási pontot jelent, de a mai néző mégis úgy érzi, hogy… Continue reading Remarque, használati útmutató nélkül
A kereszténységben két Isten-fogalmat találunk: egyik a Bibliából származik, és a keresztény élethez és tapasztalathoz fűződik, a másik pedig a görög filozófiából ered. Az első felfogás Istent élő Istenként mutatja fel, aki tele van törődéssel és érdeklődéssel az emberiség iránt. A második Istent mozdulatlanként és mozdíthatatlanként ábrázolja. A keleti ortodoxia komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a két koncepciót ötvözze és összhangba hozza. Arra tett kísérletet, hogy az Istenről való gondolkodás e két módját az isteni lényegről és az isteni energiákról szóló tanításban békítse ki, kiemelve, hogy míg lényege szerint Isten mozdulatlan, energiái révén mégis kilép magából. Ez azt jelenti, hogy Istent mint személyt gondoljuk el, egy személy pedig egyidejűleg több szinten létezik. Az anya, például, amikor a gyermekével játszik, lehajol a gyermek szintjére, ugyanakkor… Continue reading Dumitru Stăniloae: Idő és örökkévalóság
György Andrea a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata közös produkciójáról, a Nem történt semmi című előadásról írt a szinház.net felületére: Continue reading Mintha mi sem történt volna (Színház)
A huszonegyedik század pestisének nevezett demenciához kapcsolódó statisztikák bizonyítják, hogy az elnevezés egyáltalán nem túlzó. A tavaly már több mint ötvenmillió demenciával diagnosztizált személyt tartottak számon világszerte, és az előrejelzések szerint az esetek számának húszévenkénti megkétszereződése várható. A múlt század elején Alois Alzheimer által felfedezett és róla elnevezett kórt a filmművészet is igyekezett, kisebb-nagyobb sikerrel, ábrázolni. Olyan emlékezetes alkotások, mint az Iris, a svéd En … Continue reading Az apa – egy elme útvesztőjében
Napjaink vizuális kultúrájában gyakran találkozunk a néző gondolkodását, pénzügyi viselkedését figyelembe véve megalkotott és azokat befolyásolni próbáló képekkel. Azt gondolhatnánk, hogy a művészetek világából ez a tudatosság… Continue reading Egy fénykép kisajátításairól (első rész)
2004-ben egy humorpályázat inspirált arra, hogy írjak a szingli állapotról, és arról, ahogy azt a református kisközösségekben fogadják és megélik. Akkor kezdtem el a Szingliszótárt. A szótárformát választottam: jól beszélem ezeknek a kisközösségeknek a belső nyelvét, így hát megpróbáltam meghatározni és lefordítani a kívülállók számára a zsargon fogalmait. Amikor elkezdtem az írást, én magam is szingli voltam – ennek az állapotnak minden kínjával és örömével –, időközben feleség és anya lettem – annak minden kínjával és örömével –, de még mindig nem hagytam fel a szócikkek gyártásával. A Szótár egyre bővül, de továbbra is az maradt, mint amikor elkezdtem: önironikus nyelvi tükör. Continue reading Szingliszótár
You must be logged in to post a comment.