Dosztojevszkij-játék

Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regényéből Richard Crane írt színpadi adaptációt, Karamazovok címen. Az előadást 2015-ben mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, és azóta is műsoron tartják. Három éve láttam először, aztán nemrég, sok hónapos online színház után újból megnéztem.
Ez az előadás egyike a színház Dosztojevszkij-regényadaptációinak, ugyanis a társulat… Continue reading Dosztojevszkij-játék

N. Steinhardt: A predesztináció kérdéséről

A mai nap apostoli olvasmánya kapcsán illendő vonakodást félretéve megtennem a következő vallomást:
Ismerem Szent Egyházunk tanítását a predesztináció kérdéséről. Tudom, hogy elveti a predesztinációt, hogy kárhoztatja annak tanítóit, és hogy a megváltás alapjává a kegyelmet, a hitet és a jócselekedeteket együttesen teszi. Ilie Cleopa atya – bátorkodom hinni, hogy joggal – odáig megy, hogy a predesztináció tézisét eretnekségnek minősíti.
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy… Continue reading N. Steinhardt: A predesztináció kérdéséről

Toledo – Multikulturalizmus Don Quijote földjén

Közhelynek számít az, hogy a domináns kultúrák más kultúrák elnyomásával vagy megsemmisítésével biztosítják fennmaradásukat. Ezt a jól bevált receptet manapság is nagy sikerrel alkalmazzák. Kasztília-La Mancha autonóm közösségben azonban van egy ősi város, amelynek falai között nemcsak a lenyűgöző történelmi múltnak, hanem egy rendkívül jelentős multikulturális kísérletnek a káprázatos hagyatékát is őrzik. Az UNESCO nem csupán az egyes épületeket, hanem a belváros teljes egészét felvette … Continue reading Toledo – Multikulturalizmus Don Quijote földjén

Andrej Kurajev: A kultúra mint igazgyöngy (első rész)

A keresztény ember szemében a kultúra olyan, mint egy igazgyöngy. Nem a szépségről van szó, hanem az eredet hasonlóságáról. Az igazgyöngy a kagyló belsejébe hatoló szennyből, egy homokszemcséből születik. A puhatestű a testébe került idegen tárggyal szemben úgy védekezik, hogy… Continue reading Andrej Kurajev: A kultúra mint igazgyöngy (első rész)

Szingliszótár

2004-ben egy humorpályázat inspirált arra, hogy írjak a szingli állapotról, és arról, ahogy azt a református kisközösségekben fogadják és megélik. Akkor kezdtem el a Szingliszótárt. A szótárformát választottam: jól beszélem ezeknek a kisközösségeknek a belső nyelvét, így hát megpróbáltam meghatározni és lefordítani a kívülállók számára a zsargon fogalmait. Amikor elkezdtem az írást, én magam is szingli voltam – ennek az állapotnak minden kínjával és örömével –, időközben feleség és anya lettem – annak minden kínjával és örömével –, de még mindig nem hagytam fel a szócikkek gyártásával. A Szótár egyre bővül, de továbbra is az maradt, mint amikor elkezdtem: önironikus nyelvi tükör. Continue reading Szingliszótár