Sam, avagy felkészülés a családi életre. A Tamási Áron Színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előadása

„Az életem, mint a hörcsög
Néha rossz és néha jó…
(Maria Wojtyszko: Sam, avagy felkészülés a családi életre)

Bocsárdi László legutóbbi rendezéséről, a Sam, avagy felkészülés a családi életre című előadásról a kísérletezés jutott eszembe. A pályakezdő színészhallgatók és a több éve szakmájukat gyakorló színészek közös munkájából született előadás fő témája az egyedüllét (erre maga a darab címe is utal, ugyanis a „sam” szó lengyelül azt jelenti, hogy „egyedül”). Maria Wojtyszko, kortárs lengyel drámaíró darabjának címszereplője egy tizenhárom éves kamasz, akinek szülei éppen válnak. A darab ennek a krízishelyzetnek a megélését, pontosabban a megélés stációit, a válás gyászmunkáját mutatja be huszonhét képben.

A rendezés szinte teljes mértékben megőrzi a dráma szövegét, követi annak lineáris vonalát, mégis más, több ez az produkció, mint egy ifjúsági előadás, annak ellenére, hogy szerzője ifjúsági darabnak szánta. A színpadi karakterek éles ellentétben állnak a szöveg alapján elképzelt szereplőkkel, de épp ez az ellentmondás teszi izgalmassá, gesztusaikban, megnyilvánulásaikban kiszámíthatatlanná, szélsőségessé, olykor bizarrá őket. Mintha mindenkire rázoomolna a rendezői objektív, ami nemcsak szemléletmódként, hanem az előadás díszleteként is tárgyiasul.

Bartha József díszlete leginkább egy kamera szögletes objektívjéhez hasonlít. Ebben a térben – többnyire előtte, ritkábban az objektív üveglencséje mögött – játszódik a történet. Itt vetíti le a rendező Sam elképzelt, álom és valóság határán játszódó vágyképeit, itt lebeg az a felnagyított marihuánaerdő, amely végül a jelen édenkertjévé válik. Ez előtt az óriáslencse előtt játszódik Sam élete, aki egy hatalmas lábrögzítővel próbálja konfliktusokon, akadályokon átküzdeni magát (szó szerint és sok humorral). Maria Wojtyszko tragikomédiájának szereplői átlagosnak épp nem nevezhető emberek, hiszen mindegyiknek van valamilyen bogara, furcsasága. Sam sem egy átlagos tizenhárom éves kamasz, hiszen képzeletbeli barátja nem más, mint egy tudathasadásos hörcsög, akiben ketten laknak, a Jó és a Rossz Hörcsög. Hasadttudatú Vergiliusként ők vezetik át Samet a kamaszlét útvesztőin. A felnőttek világa hasonló módon szintén polárisan, az elvont eszmeiség (bigott vallásosság, politikai-társadalmi ideológiák) és az állati ösztönök (nyers agresszió, elemi ösztönök, férfierő) kettőssége mentén szerveződik.

Bár Bocsárdi olvasatában a jó-rossz harca éles, egyik mellett sem teszi le a voksát, sőt, igyekszik megtalálni azokat a pillanatokat, amikor a látszat mögötti, rejtett személyiségrétegeket megmutathatja. A jelmezek mint személyiségálcák fontos szerepet kapnak ezeknek az ellentmondásos karaktereknek a felépítésében. Mindenki másmilyen, mint amit nézőként a társadalmi sztereotípiák mentén elvárnánk. Egyik ilyen szélsőséges példa a családi életre felkészítő Shultz néni (Tóth Eszter Nikolette e.h.), aki vörös-fekete műbőr katonaidomina-jelmezben tart iskolai tanórát. A bizarr megjelenést magyarázhatja, hogy több jelenet csak Sam gondolataiban játszódik le, így – hasonló logika mentén haladva – akár az is elképzelhető, hogy nem csak a történéseket, a jelmezeket is Sam képzelete, gyermeki látásmódja szabja, alakítja ilyenre.

A hörcsögök (Jó Hörcsög: Kónya-Ütő Bence, Rossz Hörcsög: Bocsárdi Magor) az előadás jeleneteit összekötő kulcsfigurák, tanácsadók, életrendező kozmikus erők a Jó és a Rossz megszemélyesítői. Az általában bábként megjelenített figurák itt emberi alakban, transzcendens, démoni szereplőkként jelennek meg: fehér techno egyenruhát, parókát és piros sminket viselnek. Csak Sam látja őket, és amint Sam kikapcsolja tudatát a tudatmódosítók valamelyikével, azonnal megszakad a köztük levő kapcsolat (kihúzzák a fülhallgató kábeleit telefonjaikból). Sam gyermeki fantáziájában a Jó és a Rossz így jelenik meg, szó szerint: fehéren-feketén. Fehér ruhájukon ott a jin-jang szimbólum, sajátos kiszerelésben: két egymásba forduló magzat képeként. Ez a kép, mint egy Warhol szitanyomat, később Sam anyjának (Czirják Beatrix e.h.) extravagáns, fekete-fehér menyasszonyi ruhakreációján tűnik fel.

Az előadás főszereplője a tizenhárom éves Sam (Erdei Gábor), akinek sikerül a legjobb értelemben vett módon gyermekké válnia. Olyan hiteles, hogy nem tudom eldönteni: kamaszlétben ragadt felnőttet,vagy kamasz gyereket játszik. Színészi játéka sokszínű, meglepő és intenzív. Punk rockot, tangót, alternatív musicalt énekel hol lengyelül, hol magyarul. Jelenkori barokk költő, úgy, mint névadója, Samuel Twardowski a XVII. században. Családnak, iskolának nevezett mikrovilágában, minden kamaszos énvesztése ellenére ő a legkiegyensúlyozottabb, leghitelesebb és ártatlanabb személyiség. Burokvilágban él, mint egy óriáscsecsemő, barátjával, a hasadttudatú hörcsöggel. Egyetlenegy barátot talál, Violát (Korodi Janka), aki szinte tökéletes: ártatlan, szép, eminens diák, megjelenésében mégis van valami zavaróan furcsa. Első találkozásuk dalos intermezzójában egy tökéletesen megkoreografált erotikus táncot lejt, olyan ártatlan természetességgel, mint egy gyerek, aki csak lemásolja, de nem érti a mozdulatok szexuális tartalmú üzenetét. A tánc befejezésekor ráadásul kiderül, mindez csak Sam képzeletében történik meg, hiszen a dal végén a félbeszakadt párbeszéd ugyanott folytatódik.

A katolicizmus mélyen átitatja ezt a lengyel valóságot, sokkal intenzívebben, mint ahogy az a mi társadalmunkban általában megszokott. A vallásos gondolkodás olyan banális kérdésekben is teret nyer, mint például a névadás (Viola szülei vallásos elragadtatottságukban pápák után nevezik el gyerekeiket), vagy az abortusz igen megosztó megítélése. Bocsárdi a vallásosságot is fehéren-feketén ábrázolja: Viola szülei bigott módon vallásosak, míg Sam szülei harcos ateisták és polgárjogi aktivisták, de összevonja a szerepeket (Pálffy Tibor és Czirják Beatrix e.h. játsszák mindkét szülőpárt árnyaltan, és nagyon emberien), hogy a nézőt még inkább összezavarja.

Ha polaritások mentén gondolkodnánk, Sam és Viola ennek az előadásnak a pozitív, jin erői, de Bocsárdi nem engedi, hogy ez a páros teljesen fehér, makulátlanul tiszta legyen. Túl sok a fekete erő ebben a világban, hogy ne szennyeződnének be. Violában és Samben is megjelenik a jónak kikiáltott értékekkel, a konformizmussal szembeni lázadás. Sam kipróbálja az Édenkert (itt marihuánaerdő) tiltott gyümölcsét (nevezzük ezt szerhasználatnak), Viola pedig meghasonul, amikor a családi értékeket szélsőséges módon valló apja hazugságai lelepleződnek.

Két nagyon nyers, ösztönlényszerű figurája is van ennek az előadásnak: Sam barátja, Grzesiek (Feketes Lovas Zsolt) és Dragan (Pignitzky Gellért e.h.), Sam mostohaapja. Grzesiek játssza el másodszereposztásban a részeges nagyanyát is, mintegy igazolva Grzesiek torzult személyiségét. Grzesiek éhes és ravasz állatként mindent körbeszagol, megkóstol, elcsal, ellop, felhasznál, hogy létfenntartó ösztöneit kielégíthesse. Olyan, mint a fogyasztói társadalom már emberinek alig nevezhető véglénye. Dragan, Sam mostohaapja ennél sokkal bonyolultabb ösztönlény. Az előadás alfahímjeként jelenik meg, nem is akárhogy: egy frissen tartó fóliába csomagolt, félbevágott nyers állattetemet dob az asztalra. A modernkori neandervölgyi ma így vadássza le a mamutot: sterilen, nagyüzemi állattartásból. Csapszerelő szakmunkásnak hinnénk, de kiderül, hogy pszichiáter, és nem is annyira tálib, mint amennyire szarajevói származása és muszlim hite miatt Sam eleinte gondolja. Nyers férfiereje és őszinte szókimondása szélsőséges reakciókat vált ki Samből: gyűlöli (a Rossz Hörcsög még egy oidipuszi apagyilkosságra is bujtogatja ellene), egyben csodálja Dragant, végül elfogadja őt mostohaapjául.

A többi szereplő a társadalom hazugságait sztereotip módon megtestesítő karakter: a Maja Főz című tévéshow műsorvezetője (Pál-Ferenczi Gyöngyi) a média által megkreált műanyag személyiség, akárcsak a gondolkodásra képtelen, idegesítően vihogó Gosia (Daragus Anna e.h.). Hasonlóan karikírozva, lebutítva jelenik meg minden nő, aki Sam anyjának helyét betöltené, legalábbis Sam nézőpontján keresztül ilyeneknek látjuk őket.

Az előadás az egyház és család kiüresedett értékeinek helyébe a nyers erőt, a tagadást, a nyílt szókimondást helyezi. Ennek beszédes gesztusa az utolsó előtti képben megjelenő rizsszórás. Az idilli, esküvőt kísérő kötelező és formális gesztus egyre dühödtebb dobálássá torzul. Keserű vád ez, amit a szerző így nevez: utat engedni a negatív érzelmeknek. Mert a felnőttek mindent megadnak a kamasznak: sok-sok magyarázatot, esetleg könyveket, csak éppen őszinte segítséget nem, amivel kiigazodhatna a kamaszkor útvesztőiben. A darab és előadás végül hepienddel zárul: Viola igent mond Samnek (Sam: Járnál velem? Viola: Jól van. ). Ha más nem, a pillanat igaz, még a hagyományos családmodell megkérdőjelezésének, szétesésének korában is.

Sam, avagy felkészülés a családi életre. Szerző: Maria Wojtyszko, Rendező: Bocsárdi László, Díszlettervező: Bartha József, Jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna, Zene: Bocsárdi Magor , Kónya-Ütő Bence, Koreográfus: Bezsán Noémi, Rendezőasszisztens: László Beáta Lídia, Szereplők: Erdei Gábor, Czirják Beatrix e.h., Pálffy Tibor, Fekete Lovas Zsolt, Korodi Janka e.h., Pál Ferenczi Gyöngyi, Daragus Anna e.h., Tóth Eszter Nikolett e.h., Kónya-Ütő Bence, Bocsárdi Magor, Pignitzky Gellért e.h.