Sajnálatos szokása más felekezetű testvéreinknek, a neoprotestánsoknak, azt mondani, hogy egyedül ők üdvözülhetnek, és ultimátumszerűen nekünk szegezni a meredek kérdést: hiszed-e, hogy üdvözülsz? Vajon üdvös-e, kérdem én, ha a magunk során válaszunkban ugyanazzal a hajlíthatatlan konoksággal állítjuk, hogy egyedül mi, ortodoxok, hívattunk az üdvözülésre?

Kinyilatkoztatásszerűen közölni velük, hogy őket, a neoprotestánsokat és minden más keresztényt, aki éppúgy ember, mint bárki más, aki valaha élt, él vagy élni fog ezen a földön, a pokol elkerülhetetlen lángjaira szánták, már a megfogalmazásában árulkodik a megalapozatlanságáról és túlfűtöttségéről. Mintha bölcsebb és kegyesebb volna, ha elvetnénk a vitatkozó hangnemet, és az alábbi vezérelvekhez igazodnánk: Continue reading Nicolae Steinhardt: Egy álprobléma