VIII. Henrik, a hangulatos romok alkotója

A Tudor-ház második királyának, VIII. Henriknek az uralkodása valóságos aranybánya a történelmi regények, filmek és sorozatok alkotói számára. Az összesen hat feleség, a katolikus egyháztól való elszakadás, és nem utolsósorban a szolgálatában álló hóhérok által eléggé agresszíven népszerűsített ultrarövid, azaz körülbelül mínusz húszcentisre vágott frizura számtalan forgatókönyv alapjául szolgált.

A mai Nagy-Britannia területén számos példáját találjuk VIII. Henrik romboló ötleteinek, amelyek azt a praktikus célt szolgálták, hogy 1536 és 1541 között az aggasztóan megüresedett uralkodói kincstárat feltöltsék. Amit a korabeli krónikák és az angol történelemkönyvek finoman a kolostorok „feloszlatása” vagy „elnyomása” kifejezésekkel írnak körül, az valójában brutális vandalizmus volt.

A rombolás nem csak a Vatikántól való elszakadás látható és tapintható jelképeit hozta létre, hanem rendkívül nyereséges intézkedésnek is bizonyult. 1536 előtt Anglia megművelt földjeinek egynegyede a kolostorok tulajdonában volt. Igen tekintélyes vagyona miatt a cisztercita szerzetesrendre például igencsak rájárt a rúd. Nemcsak teljes vagyonukat kobozta el Henrik, hanem végrehajtói alaposan elhordtak mindent, amit lehetett, még az ólmot is a tetőszerkezetekből, a későbbi évszázadokban a környék lakói az épületek köveit pedig építőanyagként hasznosították. Az építészeti remekművek rombolása során sajnos a pótolhatatlan könyvtárak is megsemmisültek.

Waverley
Fotó: Tóth Levente

A festői délkelet-angliai Hampshire megye területén több romba dőlt apátságot és kolostort találhatunk, és itt áll Anglia első cisztercita apátsága is, az 1128-ban alapított Waverley.

A feljegyzések szerint túlélt egy pusztító erejű vihart és két árvizet is, amelyek szinte teljesen tönkretették az épületeket. VIII. Henrik azonban később bebizonyította, hogy az ember által keltett viharok pusztítóbbak, mint amit a természet tud produkálni. Ma csak az időjárástól függetlenül, minden évszakban hangulatos romok őrzik emlékét, és Arthur Conan Doyle Sir Nigel című kalandregényének passzusai elevenítik fel az apátság fénykorát.

 

Netley
Fotó: Tóth Levente

Netley apátságot a XIII. század elején alapították Hampshire déli partvidékén, és noha nem gazdagságáról volt híres, a gondosan előkészített és végrehajtott pusztítás nem kerülte el ezt sem. A XVIII. században Horace Walpole azt írta a mai napig is impozáns méretű gótikus maradványokról, hogy ezek nem Netley, hanem a Paradicsom romjai. Jane Austen később nemcsak meglátogatta az apátságot, de innen merített ihletet A klastrom titka című regényéhez.

Titchfield
Fotó: Tóth Levente

A szintén Hampshire megye déli partvidékén alapított Titchfield apátságnak is van köze az angol irodalomhoz, igaz, csak közvetetten. Az apátságot a franciaországi Prémontréból eredő, úgynevezett fehér szerzetesrend alapította, amelynek tagjai rendkívül aszkétikus életmódot folytattak, nem bírtak befolyással az udvarnál, ugyanakkor tekintélyes vagyont sem halmoztak fel. Talán éppen emiatt az apátság viszonylag jó fizikai épségben élte túl VIII. Henriket, és a XVI. században az épületet Thomas Wriothesley kinevezte otthonának. Ez a bizonyos úriember – mai kifejezéssel élve – bizony nem más, mint Shakespeare szponzora.

Netley-től nem messze, a Southampton kikötőváros melletti Beaulieu apátság különleges státusznak és jogoknak örvendhetett. Ezt János király alapította, és noha tekintélyes értékű adományai önzetlennek tűntek, ezekkel azt is elérte, hogy Anglia-szerte minden cisztercita kolostor imáiban megemlítették a nevét. Jóval később ez az apátság is irodalmi népszerűségre  tett szert, amikor Arthur Conan Doyle A fehér sereg című történelmi regényének kezdő fejezeteinek helyszínéül szolgált.

Beaulieu
Fotó: Tóth Levente

A VIII. Henrik korabeli rombolás itt sajnos még alaposabb volt, mint Waverley vagy Netley esetében, így az egykor méreteiről is híres apátságból alig maradt fenn valami. A hajdan kiváltságos helyzetű és tekintélyes kísértetekkel dicsekvő hely mára már giccsé silányult a szomszédságában fekvő turistaattrakció, az autómúzeum mellett.

Charles Dickens egyszerűen csak szörnyetegnek nevezte VIII. Henriket, hízelgő pillanatában pedig az angol történelem vér- és zsírfoltjának. De a történelemben minden relatív, attól függően, hogy ki ír az eseményekről. VIII. Henrik fia, VI. Edward véleménye szerint az, aki olyan nemes és erényes, mint az apja volt, az teljes bizonyossággal a Paradicsomba jut.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s