Nicolae Steinhardt: Egy álprobléma

Sajnálatos szokása más felekezetű testvéreinknek, a neoprotestánsoknak, azt mondani, hogy egyedül ők üdvözülhetnek, és ultimátumszerűen nekünk szegezni a meredek kérdést: hiszed-e, hogy üdvözülsz? Vajon üdvös-e, kérdem én, ha a magunk során válaszunkban ugyanazzal a hajlíthatatlan konoksággal állítjuk, hogy egyedül mi, ortodoxok, hívattunk az üdvözülésre?

Kinyilatkoztatásszerűen közölni velük, hogy őket, a neoprotestánsokat és minden más keresztényt, aki éppúgy ember, mint bárki más, aki valaha élt, él vagy élni fog ezen a földön, a pokol elkerülhetetlen lángjaira szánták, már a megfogalmazásában árulkodik a megalapozatlanságáról és túlfűtöttségéről. Mintha bölcsebb és kegyesebb volna, ha elvetnénk a vitatkozó hangnemet, és az alábbi vezérelvekhez igazodnánk: Continue reading Nicolae Steinhardt: Egy álprobléma

Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei (Látó)

Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei című regényének szubjektív narrátora, a néma szolgáló érzékeny tekintetén keresztül láthatjuk, amint szorgos polgárok dőlnek be álpróféták egyre hajmeresztőbb tanításainak, közreműködve a vallási diktatúra kiépülésében és fenntartásában. Beszélgetésünk a Látó októberi számában jelent meg: https://www.lato.ro/irodalmi-mu/szekta-es-szinhaz-rakovszky-zsuzsa-az-idok-jelei-c–regenyerol Continue reading Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei (Látó)

Alberobello és a fehér ötven árnyalata

Az adótörvények kijátszásáért már az 1600-as években sem kellett egyeseknek a szomszédba menni ötletekért. Olaszországban, Puglia vidékén pár tucat földműves család telepedett le, így jött létre Alberobello, amely a közeli erdő miatt kapta „szép fa” jelentésű nevét a XVI. század elején. Közel száz évvel később a kötelezően hangzatos névre hallgató II. Giangirolamo Acquaviva gróf a kis települést városi rangra kívánta emelni, miközben ki is akart … Continue reading Alberobello és a fehér ötven árnyalata

Nicolae Steinhardt: Hiányból ajándék

Vak, oktalan és nehézfejű voltom ellenére sem váltam oly ostobává és tudatlanná, hogy azt higgyem: Krisztus azt várja el tőlünk, hogy a feleslegünkből adjunk, hiszen ezt megteszik a pogányok is. Mindazonáltal épp eléggé tudatlanul tévelyegtem a homályban ahhoz, hogy azt gondoljam – és úgy tűnik, ez mindenben összhangban áll a keresztény tanítással –, hogy a kevésből, sőt éppen a túl kevésből kell adnunk. Sőt, odáig is eljutottam, hogy… Continue reading Nicolae Steinhardt: Hiányból ajándék

Remarque, használati útmutató nélkül

Erich Maria Remarque klasszikus regénye, az abszurd és elembertelenítő első világháborút személyes tapasztalatai alapján bemutató Nyugaton a helyzet változatlan először 1930-ban került a mozivászonra, Lewis Milestone rendezésében. A regény közel fél évszázaddal később Delbert Mann nagyra értékelt tévéfilmjének is alapjául szolgált. A háborús témájú filmek történetében mindkettő viszonyítási pontot jelent, de a mai néző mégis úgy érzi, hogy… Continue reading Remarque, használati útmutató nélkül

A kárpótlás (Látó)

„… nemcsak kiszámítható, hanem rejtett, mondhatni a kegyelem dimenziójába tartozó erők is formálják az emberi sorsot” – vontuk le a következtetést Márton László: A kárpótlás című regényéről. Szerettük a művet, szerettünk róla beszélgetni a Látó októberi számában. (A fenti szövegre kattintva a beszélgető recenzió a Látó szépirodalmi folyóirat honlapján nyílik meg.) Continue reading A kárpótlás (Látó)

Dumitru Stăniloae: Idő és örökkévalóság

A kereszténységben két Isten-fogalmat találunk: egyik a Bibliából származik, és a keresztény élethez és tapasztalathoz fűződik, a másik pedig a görög filozófiából ered. Az első felfogás Istent élő Istenként mutatja fel, aki tele van törődéssel és érdeklődéssel az emberiség iránt. A második Istent mozdulatlanként és mozdíthatatlanként ábrázolja. A keleti ortodoxia komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a két koncepciót ötvözze és összhangba hozza. Arra tett kísérletet, hogy az Istenről való gondolkodás e két módját az isteni lényegről és az isteni energiákról szóló tanításban békítse ki, kiemelve, hogy míg lényege szerint Isten mozdulatlan, energiái révén mégis kilép magából. Ez azt jelenti, hogy Istent mint személyt gondoljuk el, egy személy pedig egyidejűleg több szinten létezik. Az anya, például, amikor a gyermekével játszik, lehajol a gyermek szintjére, ugyanakkor… Continue reading Dumitru Stăniloae: Idő és örökkévalóság

Erről nem beszélünk (Látó)

Patricia Lockwood­nak az online élményhez írott impertinens, sziporkázó szerelmes üzenete egyszerre ijesztő és vonzó. A könyv nem (csupán) a közösségimédia-füg­gőség érzékeny kritikája, hanem tükrözi az internetes connectedness keser­édes kettősségét is. Az amerikai szerző Erről nem beszélünk című kötetéről beszéltünk a Látó júliusi számában. (A fenti szövegre kattintva a beszélgető recenzió a Látó szépirodalmi folyóirat honlapján nyílik meg.) Continue reading Erről nem beszélünk (Látó)

Învățăturile Sfântului rege Ștefan I al Ungariei către fiul său, Emeric

Cărticică de învățături morale
(Libellus de institutione morum)

În numele Domnului nostru Iisus Hristos. Începe codul de legi al Sfântului rege Ștefan.

Deoarece înțeleg și pricep cu desăvârșire că tot ce vrerea lui Dumnezeu a creat și mai înainte hotărârea Sa vădită a orânduit… Continue reading Învățăturile Sfântului rege Ștefan I al Ungariei către fiul său, Emeric

Christ the Grand Interpreter – Reflections on Christian Nationalism and Its Antidote

I’m honored to be invited to contribute some reflections to the discussion on this much-needed Declaration on the Russkii Mir Teaching. The Declaration does resonate with my worldview as a member of the Hungarian ethnic minority who embraced the main religion of the Romanian majority in her country. While it is challenging to be doubly in minority – an Orthodox among the Hungarians and a Hungarian among the Orthodox – it is also… Continue reading Christ the Grand Interpreter – Reflections on Christian Nationalism and Its Antidote

N. Steinhardt: A megbocsátás

Ahhoz, hogy építően beszélhessünk a megbocsátás erényéről – erről az erényről, amely oly természetes jellemzője a román népnek, amely mindig készen áll arra, hogy igenlően, sőt túláradó nekibuzdulással, kinyújtott kézzel és nyájas mosollyal válaszoljon e szavakra: „bocsáss meg” –, tudnunk kell, hogy az négyféle lehet: 1. az ellenünk vétkezőkkel szembeni megbocsátás, 2. azokkal szembeni megbocsátás, akik ellen mi vétkeztünk, 3. saját magunkkal szembeni megbocsátás, 4. a bűnök és vétkek Isten általi megbocsátása.
Vegyük sorra őket: Continue reading N. Steinhardt: A megbocsátás