Sízés. Az ultrakegyes szingli bizonyságtétele

Első nap, amikor lenéztem a sípálya legmagasabb pontjáról, az volt bennem, hogy ez ugyanolyan helyzet, mint amikor Jézust megkísérti a Sátán, hogy ugorjon le a Templom tetejéről. Persze azt is tudtam, hogy Isten az Ő kegyelméből megtarthat engem. Nemcsak a lejöveteltől féltem, hanem a felvonózástól is. Hálát adok a Teremtőnek, hogy vigyázott rám, amikor a felvonó mellett várakozva egyensúlyomat vesztettem és leestem, a mellettem állók pedig rám zuhantak, hálát adok a felvonós bácsiért, aki idejében felrántott a földről és a felvonó székébe nyomott. Végül hálát adok ezért, hogy a nem estem ki a székből és a tetőn idejében ki tudtam szállni belőle. Nem akarom az Urat kísérteni, de meg akarok tanulni sízni, mondogattam magamban, és, mivel rájöttem arra, hogy az oktató ebben nem tud nekem segíteni, elköszöntem tőle. Lecsatoltam a síléceimet, odébb botorkáltam, és a síző testvérektől távol kettesben maradtam Istennel. Nem akarlak kísérteni, de meg akarok tanulni sízni, mondtam neki, hogy majdan gyönyörködhessél szép, elegáns és könnyed mozgásomban, amely nem rohanó, nem vontatott, hanem elasztikus és ritmikus, ahogyan a szakirodalom írja. Az Úr biztatása nem maradt el, ezért újra síléceimre álltam. Elkezdtem lefelé siklani, majd félelemmel és reszketéssel elforgattam a léceim jobbra, és leírtam életem első ívét. Igen, a Mennyei Síoktató megtanított arra, hogyan kell kanyarodni. Bár a sítábor elején azt gondoltam, hogy semmi értelme az Urat kísérteni, most már látom: hálát kell adnom a lehetőségért, hogy megtanultam sízni, mégpedig magától Istentől, és ezáltal is az Ő dicsőségét zenghetem úgy, hogy ezt a csodálatos történetet minden lehetséges alkalommal elmondom, nem szégyellve a mi Urunkról való bizonyságtételt.


Szingliszótár. A keresztyén változat.
2004-ben egy humorpályázat inspirált arra, hogy írjak a szingli állapotról, és arról, ahogy azt a református kisközösségekben fogadják és megélik. Akkor kezdtem el a Szingliszótárt. A szótárformát választottam: jól beszélem ezeknek a kisközösségeknek a belső nyelvét, így hát megpróbáltam meghatározni és lefordítani a kívülállók számára a zsargon fogalmait. Amikor elkezdtem az írást, én magam is szingli voltam – ennek az állapotnak minden kínjával és örömével –, időközben feleség és anya lettem – annak minden kínjával és örömével –, de még mindig nem hagytam fel a szócikkek gyártásával. A Szótár egyre bővül, de továbbra is az maradt, mint amikor elkezdtem: önironikus nyelvi tükör.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s