1. Irgalmas Ábrahám atyánk, a merészségéért, amellyel alkuba bocsátkozott az Úristennel, és azért, hogy nem átallt rendületlenül kérdezősködni – a Teremtés könyvének 18. fejezetében (a 23-33 versekben) megörökített jelenet talán a legmegindítóbb az egész Ószövetségből. Amikor Isten Mózeshez beszélt, szavait dörgés és villámlás és sűrű felhő és hangos trombitaszó kísérte [2Móz/Kiv 19,18-19]. Illéshez finoman libbenő szellő formájában szólt. Viszont Ábrahámmal, úgy tűnik, diskurál [1Kir 19,12]. … Continue reading Nicolae Steinhardt: Szeretett szentjeim

Sajnálatos szokása más felekezetű testvéreinknek, a neoprotestánsoknak, azt mondani, hogy egyedül ők üdvözülhetnek, és ultimátumszerűen nekünk szegezni a meredek kérdést: hiszed-e, hogy üdvözülsz? Vajon üdvös-e, kérdem én, ha a magunk során válaszunkban ugyanazzal a hajlíthatatlan konoksággal állítjuk, hogy egyedül mi, ortodoxok, hívattunk az üdvözülésre?

Kinyilatkoztatásszerűen közölni velük, hogy őket, a neoprotestánsokat és minden más keresztényt, aki éppúgy ember, mint bárki más, aki valaha élt, él vagy élni fog ezen a földön, a pokol elkerülhetetlen lángjaira szánták, már a megfogalmazásában árulkodik a megalapozatlanságáról és túlfűtöttségéről. Mintha bölcsebb és kegyesebb volna, ha elvetnénk a vitatkozó hangnemet, és az alábbi vezérelvekhez igazodnánk: Continue reading Nicolae Steinhardt: Egy álprobléma