Nicolae Steinhardt: Szeretett szentjeim

1. Irgalmas Ábrahám atyánk, a merészségéért, amellyel alkuba bocsátkozott az Úristennel, és azért, hogy nem átallt rendületlenül kérdezősködni – a Teremtés könyvének 18. fejezetében (a 23-33 versekben) megörökített jelenet talán a legmegindítóbb az egész Ószövetségből. Amikor Isten Mózeshez beszélt, szavait dörgés és villámlás és sűrű felhő és hangos trombitaszó kísérte [2Móz/Kiv 19,18-19]. Illéshez finoman libbenő szellő formájában szólt. Viszont Ábrahámmal, úgy tűnik, diskurál [1Kir 19,12]. … Continue reading Nicolae Steinhardt: Szeretett szentjeim

Nicolae Steinhardt: Egy álprobléma

Sajnálatos szokása más felekezetű testvéreinknek, a neoprotestánsoknak, azt mondani, hogy egyedül ők üdvözülhetnek, és ultimátumszerűen nekünk szegezni a meredek kérdést: hiszed-e, hogy üdvözülsz? Vajon üdvös-e, kérdem én, ha a magunk során válaszunkban ugyanazzal a hajlíthatatlan konoksággal állítjuk, hogy egyedül mi, ortodoxok, hívattunk az üdvözülésre?

Kinyilatkoztatásszerűen közölni velük, hogy őket, a neoprotestánsokat és minden más keresztényt, aki éppúgy ember, mint bárki más, aki valaha élt, él vagy élni fog ezen a földön, a pokol elkerülhetetlen lángjaira szánták, már a megfogalmazásában árulkodik a megalapozatlanságáról és túlfűtöttségéről. Mintha bölcsebb és kegyesebb volna, ha elvetnénk a vitatkozó hangnemet, és az alábbi vezérelvekhez igazodnánk: Continue reading Nicolae Steinhardt: Egy álprobléma

Alberobello és a fehér ötven árnyalata

Az adótörvények kijátszásáért már az 1600-as években sem kellett egyeseknek a szomszédba menni ötletekért. Olaszországban, Puglia vidékén pár tucat földműves család telepedett le, így jött létre Alberobello, amely a közeli erdő miatt kapta „szép fa” jelentésű nevét a XVI. század elején. Közel száz évvel később a kötelezően hangzatos névre hallgató II. Giangirolamo Acquaviva gróf a kis települést városi rangra kívánta emelni, miközben ki is akart … Continue reading Alberobello és a fehér ötven árnyalata

Remarque, használati útmutató nélkül

Erich Maria Remarque klasszikus regénye, az abszurd és elembertelenítő első világháborút személyes tapasztalatai alapján bemutató Nyugaton a helyzet változatlan először 1930-ban került a mozivászonra, Lewis Milestone rendezésében. A regény közel fél évszázaddal később Delbert Mann nagyra értékelt tévéfilmjének is alapjául szolgált. A háborús témájú filmek történetében mindkettő viszonyítási pontot jelent, de a mai néző mégis úgy érzi, hogy… Continue reading Remarque, használati útmutató nélkül

Szingliszótár

2004-ben egy humorpályázat inspirált arra, hogy írjak a szingli állapotról, és arról, ahogy azt a református kisközösségekben fogadják és megélik. Akkor kezdtem el a Szingliszótárt. A szótárformát választottam: jól beszélem ezeknek a kisközösségeknek a belső nyelvét, így hát megpróbáltam meghatározni és lefordítani a kívülállók számára a zsargon fogalmait. Amikor elkezdtem az írást, én magam is szingli voltam – ennek az állapotnak minden kínjával és örömével –, időközben feleség és anya lettem – annak minden kínjával és örömével –, de még mindig nem hagytam fel a szócikkek gyártásával. A Szótár egyre bővül, de továbbra is az maradt, mint amikor elkezdtem: önironikus nyelvi tükör. Continue reading Szingliszótár