Vak, oktalan és nehézfejű voltom ellenére sem váltam oly ostobává és tudatlanná, hogy azt higgyem: Krisztus azt várja el tőlünk, hogy a feleslegünkből adjunk, hiszen ezt megteszik a pogányok is. Mindazonáltal épp eléggé tudatlanul tévelyegtem a homályban ahhoz, hogy azt gondoljam – és úgy tűnik, ez mindenben összhangban áll a keresztény tanítással –, hogy a kevésből, sőt éppen a túl kevésből kell adnunk. Sőt, odáig is eljutottam, hogy… Continue reading Nicolae Steinhardt: Hiányból ajándék

Ahhoz, hogy építően beszélhessünk a megbocsátás erényéről – erről az erényről, amely oly természetes jellemzője a román népnek, amely mindig készen áll arra, hogy igenlően, sőt túláradó nekibuzdulással, kinyújtott kézzel és nyájas mosollyal válaszoljon e szavakra: „bocsáss meg” –, tudnunk kell, hogy az négyféle lehet: 1. az ellenünk vétkezőkkel szembeni megbocsátás, 2. azokkal szembeni megbocsátás, akik ellen mi vétkeztünk, 3. saját magunkkal szembeni megbocsátás, 4. a bűnök és vétkek Isten általi megbocsátása.
Vegyük sorra őket: Continue reading N. Steinhardt: A megbocsátás

Krisztus a kereszten, meztelenül; a fején töviskoszorú; szögek döfik át a bokáját és a csuklóját, odaszorítják a fához, a testét zúzódás és vér borítja, merő verejték, némán üvöltő leigázott hús. Arcul verték, köpdösték, taszították, ütlegelték, gúnyolták, végigjárta a keresztutat, mialatt nem egyszer összeroskadt a kínzóeszköz súlya alatt. Most pedig… Continue reading N. Steinhardt: Egy jó szó

Szeretnénk, ha nekünk megbocsátanának, de mi nem vagyunk hajlandók megbocsátani másoknak. Szeretnénk, ha figyelnének ránk, ha szem előtt tartanák jogainkat, vágyainkat, még szeszélyeinket is, ugyanakkor igencsak sietősen és szétszórtan vesszük figyelembe mások szükségleteit, panaszait és kéréseit. És mi a helyzet a többiekkel? Ők valahonnan a távolból sejlenek fel afféle ködbe vesző árnyakként.
Tulajdonképpen úgy tűnik nekünk, mintha a körülöttünk levőknek kivétel nélkül kötelezettségeik lennének velünk szemben, nekünk pedig másokkal szemben soha. Minden jár nekünk, minden, amit teszünk, jó és jogos, mindig csak nekünk van igazunk. Még gondolatban sem fordul meg bennünk annak az eshetősége, hogy… Continue reading N. Steinhardt: Fantomok a ködben

A mai nap apostoli olvasmánya kapcsán illendő vonakodást félretéve megtennem a következő vallomást:
Ismerem Szent Egyházunk tanítását a predesztináció kérdéséről. Tudom, hogy elveti a predesztinációt, hogy kárhoztatja annak tanítóit, és hogy a megváltás alapjává a kegyelmet, a hitet és a jócselekedeteket együttesen teszi. Ilie Cleopa atya – bátorkodom hinni, hogy joggal – odáig megy, hogy a predesztináció tézisét eretnekségnek minősíti.
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy… Continue reading N. Steinhardt: A predesztináció kérdéséről

Júdás tragédiája néhány gondolkodót, dramaturgot, jóhiszemű embert és dilettáns teológust arra késztetett, hogy kísérletet tegyen a felmentésére. Okfejtésüket általában nem nehéz követni és befogadni: ha az Iskárióti nem adja Jézust a szadduceusok kezére, az isteni terv kivitelezhetetlen lenne, a megváltás pedig nem menne végbe. Hogy is kárhoztathatnánk azt, aki csupán… Continue reading N. Steinhardt: Júdás tragédiája

Ezzel a szóval próbálom Valéry Variétéjét fordítani, és közelebbről körülírni Krisztus Urunk magasztalásának alakzatait. Mivel Isten végtelen, teljességgel természetes, hogy vég nélküliek és számtalanok az utak-módok, amelyeken kimutathatjuk Előtte szeretetünket, bizalmunkat, hódolatunkat. A dolgok ilyetén állása mellett magától értetődő, hogy… Continue reading N. Steinhardt: Változatok

A kultúra definíciója

Töprengéseim között, melyeket Umberto Eco A rózsa neve című regényének olvasása ihletett, számon tartok egy kísértést is, amely a gondolkodást érinti: a kultúra meghatározásának kísérletét.

Az alábbi következtetésre jutottam, amely természetesen… Continue reading N. Steinhardt: A kultúra definíciója

Uram, miért tűri őket a hátán a föld?!

Erre a kérdésre, melyet igen gyakran hallok, kikívánkozik belőlem a válasz, azonban visszafogom magam, nem szeretnék bajt hozni a fejemre.

Én ezt válaszolnám: miért tűri a kommunistákat a hátán a föld? Megtűri, mert… Continue reading N. Steinhardt: Miért tűri a kommunistákat a föld a hátán?

Végre megadatik nekem, hogy Ştefan Popescunál (három hangszórós sztereó lemezlejátszón) meghallgassam Tim Rice és Andrew Webber Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperáját, amelyről régóta hallok jót-rosszat. Igencsak megoszlanak róla a vélemények.
Kedvező körülmények között hallgatom, a lemezek kísérőszövegét követve (négy duplaoldalból állnak).

Szépség, őszinteség és a Krisztus iránti mélységes szeretet erőteljes benyomásával hat. Remekmű. Több ízben is képtelen vagyok… Continue reading N. Steinhardt a Jézus Krisztus Szupersztárról (új kézirat)