Nicolae Steinhardt: Szeretett szentjeim

1. Irgalmas Ábrahám atyánk, a merészségéért, amellyel alkuba bocsátkozott az Úristennel, és azért, hogy nem átallt rendületlenül kérdezősködni – a Teremtés könyvének 18. fejezetében (a 23-33 versekben) megörökített jelenet talán a legmegindítóbb az egész Ószövetségből. Amikor Isten Mózeshez beszélt, szavait dörgés és villámlás és sűrű felhő és hangos trombitaszó kísérte [2Móz/Kiv 19,18-19]. Illéshez finoman libbenő szellő formájában szólt. Viszont Ábrahámmal, úgy tűnik, diskurál [1Kir 19,12]. … Continue reading Nicolae Steinhardt: Szeretett szentjeim

Nicolae Steinhardt: Egy álprobléma

Sajnálatos szokása más felekezetű testvéreinknek, a neoprotestánsoknak, azt mondani, hogy egyedül ők üdvözülhetnek, és ultimátumszerűen nekünk szegezni a meredek kérdést: hiszed-e, hogy üdvözülsz? Vajon üdvös-e, kérdem én, ha a magunk során válaszunkban ugyanazzal a hajlíthatatlan konoksággal állítjuk, hogy egyedül mi, ortodoxok, hívattunk az üdvözülésre?

Kinyilatkoztatásszerűen közölni velük, hogy őket, a neoprotestánsokat és minden más keresztényt, aki éppúgy ember, mint bárki más, aki valaha élt, él vagy élni fog ezen a földön, a pokol elkerülhetetlen lángjaira szánták, már a megfogalmazásában árulkodik a megalapozatlanságáról és túlfűtöttségéről. Mintha bölcsebb és kegyesebb volna, ha elvetnénk a vitatkozó hangnemet, és az alábbi vezérelvekhez igazodnánk: Continue reading Nicolae Steinhardt: Egy álprobléma

Nicolae Steinhardt: Hiányból ajándék

Vak, oktalan és nehézfejű voltom ellenére sem váltam oly ostobává és tudatlanná, hogy azt higgyem: Krisztus azt várja el tőlünk, hogy a feleslegünkből adjunk, hiszen ezt megteszik a pogányok is. Mindazonáltal épp eléggé tudatlanul tévelyegtem a homályban ahhoz, hogy azt gondoljam – és úgy tűnik, ez mindenben összhangban áll a keresztény tanítással –, hogy a kevésből, sőt éppen a túl kevésből kell adnunk. Sőt, odáig is eljutottam, hogy… Continue reading Nicolae Steinhardt: Hiányból ajándék

Dumitru Stăniloae: Idő és örökkévalóság

A kereszténységben két Isten-fogalmat találunk: egyik a Bibliából származik, és a keresztény élethez és tapasztalathoz fűződik, a másik pedig a görög filozófiából ered. Az első felfogás Istent élő Istenként mutatja fel, aki tele van törődéssel és érdeklődéssel az emberiség iránt. A második Istent mozdulatlanként és mozdíthatatlanként ábrázolja. A keleti ortodoxia komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a két koncepciót ötvözze és összhangba hozza. Arra tett kísérletet, hogy az Istenről való gondolkodás e két módját az isteni lényegről és az isteni energiákról szóló tanításban békítse ki, kiemelve, hogy míg lényege szerint Isten mozdulatlan, energiái révén mégis kilép magából. Ez azt jelenti, hogy Istent mint személyt gondoljuk el, egy személy pedig egyidejűleg több szinten létezik. Az anya, például, amikor a gyermekével játszik, lehajol a gyermek szintjére, ugyanakkor… Continue reading Dumitru Stăniloae: Idő és örökkévalóság

Învățăturile Sfântului rege Ștefan I al Ungariei către fiul său, Emeric

Cărticică de învățături morale
(Libellus de institutione morum)

În numele Domnului nostru Iisus Hristos. Începe codul de legi al Sfântului rege Ștefan.

Deoarece înțeleg și pricep cu desăvârșire că tot ce vrerea lui Dumnezeu a creat și mai înainte hotărârea Sa vădită a orânduit… Continue reading Învățăturile Sfântului rege Ștefan I al Ungariei către fiul său, Emeric

Christ the Grand Interpreter – Reflections on Christian Nationalism and Its Antidote

I’m honored to be invited to contribute some reflections to the discussion on this much-needed Declaration on the Russkii Mir Teaching. The Declaration does resonate with my worldview as a member of the Hungarian ethnic minority who embraced the main religion of the Romanian majority in her country. While it is challenging to be doubly in minority – an Orthodox among the Hungarians and a Hungarian among the Orthodox – it is also… Continue reading Christ the Grand Interpreter – Reflections on Christian Nationalism and Its Antidote

N. Steinhardt: A megbocsátás

Ahhoz, hogy építően beszélhessünk a megbocsátás erényéről – erről az erényről, amely oly természetes jellemzője a román népnek, amely mindig készen áll arra, hogy igenlően, sőt túláradó nekibuzdulással, kinyújtott kézzel és nyájas mosollyal válaszoljon e szavakra: „bocsáss meg” –, tudnunk kell, hogy az négyféle lehet: 1. az ellenünk vétkezőkkel szembeni megbocsátás, 2. azokkal szembeni megbocsátás, akik ellen mi vétkeztünk, 3. saját magunkkal szembeni megbocsátás, 4. a bűnök és vétkek Isten általi megbocsátása.
Vegyük sorra őket: Continue reading N. Steinhardt: A megbocsátás

Egy nyilatkozat az „orosz világ” (Russzkij Mir) tanításról

„Az egész világ békéjéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz.”
(Isteni Liturgia)
Ukrajna 2022. február 24-i orosz inváziója egy ortodox keresztény hagyományú nép ellen elkövetett történelmi horderejű fenyegetésnek minősül. Az ortodox hívők számára még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy… Continue reading Egy nyilatkozat az „orosz világ” (Russzkij Mir) tanításról

N. Steinhardt: Egy jó szó

Krisztus a kereszten, meztelenül; a fején töviskoszorú; szögek döfik át a bokáját és a csuklóját, odaszorítják a fához, a testét zúzódás és vér borítja, merő verejték, némán üvöltő leigázott hús. Arcul verték, köpdösték, taszították, ütlegelték, gúnyolták, végigjárta a keresztutat, mialatt nem egyszer összeroskadt a kínzóeszköz súlya alatt. Most pedig… Continue reading N. Steinhardt: Egy jó szó

Ki üldözi Homéroszt?

Gondolatok Krasznahorkai László Mindig Homérosznak című műve angol fordítása, a Chasing Homer (New Directions, 2021) margójára

Ha az ÁllatVanbent, Krasznahorkai László és Max Neumann korábbi együttműködésének gyümölcse az egzisztenciális fenyegetettség hátborzongató ábrázolása a támadó szemszögéből, akkor a nemrég angol nyelven is megjelent Mindig HomérosznakContinue reading Ki üldözi Homéroszt?

N. Steinhardt: Fantomok a ködben

Szeretnénk, ha nekünk megbocsátanának, de mi nem vagyunk hajlandók megbocsátani másoknak. Szeretnénk, ha figyelnének ránk, ha szem előtt tartanák jogainkat, vágyainkat, még szeszélyeinket is, ugyanakkor igencsak sietősen és szétszórtan vesszük figyelembe mások szükségleteit, panaszait és kéréseit. És mi a helyzet a többiekkel? Ők valahonnan a távolból sejlenek fel afféle ködbe vesző árnyakként.
Tulajdonképpen úgy tűnik nekünk, mintha a körülöttünk levőknek kivétel nélkül kötelezettségeik lennének velünk szemben, nekünk pedig másokkal szemben soha. Minden jár nekünk, minden, amit teszünk, jó és jogos, mindig csak nekünk van igazunk. Még gondolatban sem fordul meg bennünk annak az eshetősége, hogy… Continue reading N. Steinhardt: Fantomok a ködben

A test világtana

Láng Zsolt Bolyai című nagyregényét, amelyet csodálatos köntösbe öltöztetett a Jelenkor Kiadó, nagy várakozásokkal vettem kézbe, ugyanis a nemeuklideszi geometriák felfedezése nem csupán a tudományban, hanem a hozzám közelebb álló filozófiában is jelentőséggel bír.

A regény első, számozatlan szakasza a Bolyairól szóló írásokból merített idézetek csokra. Ugyanilyen mixként hat az első számozott fejezet is, amelyben a regény egyik szálának főszereplője, egy bizonyos Láng úr, Bolyairól író erdélyi alkotó, beszámol a különféle élményeiről. Mintha kitapogatná a végtelen területet, ahol Bolyai Jánossal találkozhat – de mégsem, hiszen… Continue reading A test világtana

N. Steinhardt: A predesztináció kérdéséről

A mai nap apostoli olvasmánya kapcsán illendő vonakodást félretéve megtennem a következő vallomást:
Ismerem Szent Egyházunk tanítását a predesztináció kérdéséről. Tudom, hogy elveti a predesztinációt, hogy kárhoztatja annak tanítóit, és hogy a megváltás alapjává a kegyelmet, a hitet és a jócselekedeteket együttesen teszi. Ilie Cleopa atya – bátorkodom hinni, hogy joggal – odáig megy, hogy a predesztináció tézisét eretnekségnek minősíti.
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy… Continue reading N. Steinhardt: A predesztináció kérdéséről

N. Steinhardt: Júdás tragédiája

Júdás tragédiája néhány gondolkodót, dramaturgot, jóhiszemű embert és dilettáns teológust arra késztetett, hogy kísérletet tegyen a felmentésére. Okfejtésüket általában nem nehéz követni és befogadni: ha az Iskárióti nem adja Jézust a szadduceusok kezére, az isteni terv kivitelezhetetlen lenne, a megváltás pedig nem menne végbe. Hogy is kárhoztathatnánk azt, aki csupán… Continue reading N. Steinhardt: Júdás tragédiája

N. Steinhardt: Változatok

Ezzel a szóval próbálom Valéry Variétéjét fordítani, és közelebbről körülírni Krisztus Urunk magasztalásának alakzatait. Mivel Isten végtelen, teljességgel természetes, hogy vég nélküliek és számtalanok az utak-módok, amelyeken kimutathatjuk Előtte szeretetünket, bizalmunkat, hódolatunkat. A dolgok ilyetén állása mellett magától értetődő, hogy… Continue reading N. Steinhardt: Változatok

Az öröklét elviselhetetlen könnyűsége. Madeline Miller: Kirké

2018-ban megjelent regénye főhőséhez hasonlóan Madeline Miller is varázslónő. Ő is sző, akárcsak a Trójából hazatérő Odüsszeusz katonáit disznóvá változtató Kirké. Narratív szövőszékénél a viszonylag egyszerű homéroszi mítoszból gazdag, kifinomult, színes regényt alkot, amelynek elragadó belső logikája tökéletes összhangban áll Homérosz rövid Kirké-történetével és más klasszikus szerzők (Hésziodosz, Apolloniosz Rhodiosz, Ovidius) Kirké-legendáival. A hihetetlen eseményekből és közismert fordulatokból árnyalt történetet hoz létre, amely egyszerre fejlődésregény … Continue reading Az öröklét elviselhetetlen könnyűsége. Madeline Miller: Kirké